Kállai Ferenc elment. Rengetegszer láttam színházban, moziban, televízióban. Ha a nevével találkozom, nekem nem Pelikán József jut az eszembe róla, hanem a vállalati és hivatali életet bemutató régi magyar filmek vértolulásos vezető-figurái.

Személyesen legtöbbször a régi Nemzetiben láttam, rossz és jó előadásokban. Az utóbbiak közül hadd emeljek ki kettőt: az egyik a Tovsztogonov rendezte Revizor; Kállai játszotta benne a polgármestert; óriási élmény volt, kiderült, mire képes ez a társulat, ha egy rendkívüli tehetségű rendező veszi kézbe az irányítást.

A másik előadás a Faust. Egy óriási papírmasé agy lebegett a színpad fölött. Kállai frakkos, sétapálcás, vidám, szellemes Mefisztó volt benne, intellektuális ördög, aki élvezi az életet és nevet rajtunk.