Szabad úszni

Ha elektronikus kereskedelemről van szó, én leginkább a különleges változatokat kedvelem. Milyen élet van az e-boltokon túl? Érdekes és színes élet, mindenféle technikai és intézményi innovációkkal. A fejlődést végső soron a technológia mozgatja, de egyik-másik új megoldásban több trend hatását is felismerhetjük.

Vegyünk egy példát! 1998-ban, vagyis tucatnyi évvel ezelőtt, még a múlt században két egyetemi professzor, Thomas Malone és Robert Laubacher cikket írtak a Harvard Business Review-ba (szeptember-október) The Dawn of the e-Lance Economy címmel. A Linux példájával indítottak. A Linux ugyebár szabad forráskódú operációs rendszer, amelyet független önkéntesek fejlesztenek szerte a nagyvilágban.

Vessük össze a Linux-modellt a hagyományos vállalatirányítással! – javasolja Malone és Laubacher. Az utóbbi hierarchiát és bürokráciát jelent főnökökkel és beosztottakkal, mindenféle politikákkal és előírásokkal. A hierarchia és a bürokrácia alapvető funkciója a koordináció: több tucat, több száz, ezer, tízezer, százezer ember munkájának összehangolása. Hatalmas irodaházak, hosszú folyosók, párnázott ajtajú főnöki szobák, vagy éppenséggel óriási termek kis, spanyolfallal elválasztott kuckókkal – a képet ismerjük.

Van ennek a modellnek alternatívája? Van! – mondja Malone és Laubacher -: itt a Linux. A Linux az e-lance economy mintapéldánya, példa és bizonyíték arra, mit lehet megcsinálni az új technológia (számítógépek, internet) birtokában. De mit is jelent az e-lance economy, vagyis az internnetes szabadúszók gazdasága? Ebben a modellben a gazdaság alapegysége nem a hierarchikus vállalat, hanem a szabadúszó egyén, aki az interneten keresztül szerződik különféle munkákra, és akiket az internet segítségével koordinálnak. Internetes szabadúszó, hálózat, virtuális vállalat, projektszervezet – ezek a kulcsszavak, az elméleti hátteret pedig a Nobel-díjas Ronald Coase adja a tranzakciós költségek elméletével.

Ezt olvastuk 1998-ban Malone és Laubacher tollából. Emlékszem, feladtam a cikket kötelező olvasmányként egy csapat MBA-a hallgatónak, vitatkoztunk is egy kicsit róla. Azóta eltelt egy évtized. Volt egy dotcom válság, de a technológiai fejlődés nem állt meg, és most újra egyre gyakrabban találkozom az e-lance gondolattal.

A technológiai fejlődéshez azonban más trendek is csatlakoztak. Pár évvel ezelőtt Richard Florida könyvet írt az „új kreatív osztály” megjelenéséről: jól képzett, tehetséges emberekről van szó, akik – bár kapnának állást – nem állnak be alkalmazottnak, hanem világpolgárokként, független vállalkozókként projektekhez csatlakoznak. Többféle okból egyre érzékelhetőbben lazulni kezdett a hagyományos „biztonságot lojalitásért cserébe” kapcsolat a munkaadók és a munkavállalók között, különösen a kilencvenes években nagy lendületet kapott reengineering-hullám hatására. Jómagam egyre kevesebb olyan fiatallal találkozom, aki a jelenlegi munkahelyéről szeretne nyugdíjba menni, és egyre több olyannal, aki tíz év alatt három-négy cégnél is megfordul. “A klub iránti elkötelezettség kiment a divatból” – mondja a Munaügyi Szemle idei második számában Albert Flórián. Ráadásul most itt van az új válság is, számos országban kétszámjegyű munkanélküliséget hozva.

Olvasom a Hay Group egyik friss alkalmazotti felméréséről szóló elemzéseket, és érdekes számokat találok bennük. A válaszadók 57%-a érzi magát „lecserélhető tömegcikknek” a munkahelyén. 59%-uk szívesen szedné a sátorfáját, vagy már tett is lépéseket ennek érdekében. A passzívak 85%-a csak azért nem keres más munkahelyet, mert a válság miatt egyelőre nincs kereslet. Ezek a számok – bár a válság nyilván a „normális” szint fölé emeli őket – szétbomló, omladozó, átalakuló munkaadói-munkavállalói viszonyra utalnak, amit egyébként a mindennapi életben is felismerhetünk.

Várható, hogy a válság elmúltával a munkanélküliség csak lassan fog csökkenni. A tudatos szabadúszók körét a kényszer-szabadúszók bővítik növekvő számban. Az IDC adatai szerint 2009 végén egyedül az USA-ban 12 millió „full time, home-based freelancer and independent contractor” volt, és ez a szám 2015-re várhatóan további kétmillióval nő.

A jelenség összetett, lehetséges következményei szerteágazók, de én most az elektronikus kereskedelemre szeretnék visszakanyarodni, arra a kérdésre, hogy milyen élet van az e-bolton túl.

Az elektronikus kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások piaci igényekre reagálnak: kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a keresletet hozzák össze a kínálattal. Ahol van kereslet és kínálat, megjelenhet az elektronikus kereskedelem is. Nos, a piacon kínálatként ott vannak a munkát kereső tudatos vagy kényszerű szabadúszók, a keresleti oldal színeiben pedig a válság miatt duplán óvatos, az alkalmazotti állományt csak nagyon megfontoltan bővítő, rugalmas, olcsó megoldásokat kereső munkaadók. Kereslet és kínálat szét van szórva a nagyvilágban – ideális körülmények ezek az elektronikus kereskedelemhez, az adott esetben elektronikus munkaerő-kereskedelemhez, vagy finomabban szólva munkaerő-közvetítéshez.

És lám, meg is jelentek a vállalkozók. Csak néhány példa: Elance, oDesk, LiveOps, Freelancer.com, CrowdFlower, Sologig, PeoplePerHour, Rent A Coder… Néhányuk meglátogatásával meggyőződhetünk arról, hogy nem egyszerűen munkaügyi apróhirdetés-oldalakról van szó. A szolgáltatások összetettek, kifinomultak. A legjobbaknál már cloud-megoldások is megjelennek. A munkaadók nemcsak alkalmi munkaerőt kapnak, hanem kommunikációs, koordinációs és ellenőrzési eszközöket is. Egyes szolgáltatóknál az ideiglenes munkavállalókat sorozatban küldött képernyőképekkel, számítógép által kalkulált és megjelenített teljesítménymutatókkal, vagy akár webkamerákkal figyelhetik. A felkínált munkalehetőségekhez vállalkozói aukciók szervezhetők. A jelentkezők képességei internnetes megoldásokkal tesztelhetők.

A piacra vitt feladatok köre az egyszerűbbektől a bonyolultabbak (design, programozás, jogi ügyek, pénzügyek stb.) felé halad.

Milyen érzés lehet e-szabadúszónak lenni? Az újságok időnként gyakorló, a felsorolt e-közvetítők valamelyikét használó embereket is megszólaltaknak. A reakciók szemlátomást vegyesek: egyesek a globális munkaerő-piaci verseny kiszélesedésének számukra káros következményeit érzékelik („globális digitális rabszolgapiac”), mások viszont örülnek, hogy otthon végezhető munkát kapnak vagy munkát szereznek egyáltalán.

Az elektronikus kereskedelem felől közelítve tehát egy sor vállalkozást láthatunk magunk előtt, amelyek a kereslet és a kínálat internetes összehozásából, e-lancing piacterek kialakításából igyekeznek pénzt csinálni, a jelek szerint nem sikertelenül. Ezek a vállalkozások ugyanakkor átfogó, egymással összefüggő, egymást átfedő, egymást gerjesztő és erősítő trendeken lovagolnak (szörfölnek), sorsuk hosszú távon ezek alakulásától függ. A magam részéről a teljesség igénye nélkül, a sorrend logikájára nem ügyelve a következőket említeném: (1) technológiai fejlődés; (2) tranzakciós költségek változásai; (3) hálózatosodás; (4) munkaadó-munkavállaló viszonyrendszer átalakulása; (5) gazdasági válság/ok/; (6) szolgáltatási modellek terjedése; (7) cloud computing; (8) elektronikus kereskedelem növekedése, kiterjedése; (9) nyitott forráskódú szoftverek, crowdsourcing; (10) üzleti intelligencia, valós idejű kontroll; (11) rugalmas megoldások keresése, fix helyett változó költségek; (12) skálázhatóság igénye; (13) munkaerőpiac globalizálódása; (14) „the world is flat” jelenség; (15) rugalmas foglalkoztatási formák terjedése; (16) új kreatív osztály…

Íme az e-lance jelenség a maga szép, kövér komplexitásában. Érdekes kutatási téma mindenfelé szétágazó gyökerekkel, izgalmas következményekkel, sokféle forrással. És akkor egyes praktikus kérdésekről még nem is beszéltünk: (1) ki, kinek, hol, hogyan adózik, ki fizeti a társadalombiztosítást? (2) egy ilyen rendszerben mi számít üzemi balesetnek? (3) ki, kinek, hol, hogyan fizet a munkáért? (4) hogyan lehet nagyobb munkákat e-szabadúszók számára kiadható elemekre bontani?… Na, itt abbahagyom, mert mindjárt indul a vonat.

       

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.