Két ellentétes tudattartalom

Pár napja egy rendezvényen arról tartottam előadást, hogy az üzleti szektor vezetési és szervezési modelljeiből, módszereiből, technikáiból és megoldásaiból miket lehet, illetve miket szoktak átvenni a közszolgálati terület (oktatás, egészségügy, rendőrség, közigazgatás stb.) irányításába.

Forrásként egyebek között Norman Flynn “Public Sector Management” című könyvét használtam. Egyik fejezete a teljesítménymenedzsmentről szól. Fő mondanivalója az, hogy a köszolgálati szektorban ugyanúgy lehet és kell konkrét, objektív, értelmes és mérhető teljesítménymutatókat alkalmazni, mint az üzleti oldalon.

A logika azt diktálná, hogy a lakosság akkor lesz elégedettebb a közszolgálati intézmények működésével, ha annak teljesítménymutatói javulnak. Flynn szerint a kapcsolat azért nem ilyen egyértelmű. Felidéz egy vizsgálatot, amelyben kimutatták, hogy a teljesítménnyel való elégedettség pozitív korrelációt mutat azzal, hogy az emberek úgy általában kedvelik-e az aktuális kormányzatot. Ha kedvelik, a közszolgálati intézmények teljesítményét is jobbnak tartják, akkor is, ha azok teljesítménymutatói amúgy semmit sem javultak. Az összefüggés fordítva is igaznak bizonyult: ha már nem kedvelik a kormányt, az intézmények teljesítményével is elégedetlenebbek lesznek, függetlenül a tényleges helyzettől.

Hiába, a kognitív disszonancia nagy úr. Két ellentétes tudattartalom nehezen fér meg egymással: a fejünkben feszültség keletkezik, ami levezetést keres.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.