Kettőt egymás után

Az esős időt kihasználva régi Rivalda-kötetekből elolvastam Karitnhy Ferenc két drámáját a hetvenes évekből. Emlékezetem szerint színpadon egyiket sem láttam, bár erre nem mernék megesküdni.

Az első a Házszentelő volt az évtized végéről. A pesti Tháliában mutatták be. Ma olvasva rossz darabnak látom. Bár a szereplők nagy része ismerős, az egészben van valami mesterséges. Társadalmi-politikai krimi a présházban, oknyomozó újságíró a Néplaptól, zsarolás, nagyszabású önleleplezés…Brrrr… A trösztvezér nagyáriája (én többet adok, tehát többet van jogom elvenni…) kifejezetten nevetséges, a saját bűnét végül mégiscsak vállaló vezérigazgató zárójelenete nem kevésbé. Az egész olyan, mint valami rosszul sikerült, szokványos amerikai leleplező film, ami történetesen Nógrádbesenyőn játszódik.

A másik darab, az évtized közepén Veszprémben bemutatott Hetvenes évek sokkal elevenebbnek tűnik. Egy dunai villában sajátos figurák gyűlnek össze. Kapcsolatrendszerük szövevényes, a levegőben akkor is feszültség vibrál, amikor látszólag közömbös dolgokról beszélgetnek. Múlt, jelen és jövendő ütközik bennük. Átmeneti kor, szétesőben lévő világ, széttartó szándékok, széttartó emberek. A Duna közben árad… Olvasva jó és érdekes, de nem tudom, színpadra lehetne-e újra vinni. 

      

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.