Mobilon

Otthon ülök a kedvenc fotelemben, egyik kezemben színes magazin sok képpel, a másikban füstölgő szivar. Megcsörren a telefon: holnap vidéki rokonok érkeznek. Semmi kedvem kocsiba ülni, szupermarketbe rohanni, pénztárnál várakozni. Felmegyek a hálóra, megkeresem kedvenc e-boltomat, virtuális kosaramat megrakom minden földi jóval. Amúgy gyanakvó, bizalmatlan, zsugori, konzervatív, begyepesedett ember vagyok, nem szeretek előre fizetni.

Csengetnek, ajtót nyitok, itt a futár. Leteszi a kosarat, én átnézem a tartalmát, elégedetten megadom megadom a futárnak a kódomat, ő a zsebébe nyúl, mobiltelefont vesz elő, fizetési felszólítást generál nekem és megnyomja az elküld-gombot. Pár másodperc múlva pityog az én mobilom, ott a felszólítás, elolvasom, jóváhagyom, elküld. Valahol, zümmögő gépeken azonnal lefut az átutalás, az én számlám szegényebb lesz, a bolté gazdagabb.

Mindkettőnk mobiljába befut a visszaigazolás, futár el, én pedig előveszem a nagy konyhakést és vágni kezdem a répát. Ha majd befut a banktól a rendes számlakivonat, azon is megnézhetem, minden rendben ment-e. Jöhetnek az éhes rokonok, eddig megúsztam készpénz és bankkártya nélkül, és ki sem tettem a lábam a lakásból.

Az FHB, a Telenor és a Magyar Telekom mobilfizetési rendszerének gyakorlati bemutatóját tegnap néztem végig a SZEK klubestjén. Valódi bor, valódi futár, valódi mobiltelefonok. Valódi közönség, valódi pogácsa.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.