East of Eden

Új Színház: Édentől keletre. A regényt valamikor gimnazista koromban olvastam, a filmből csak James Dean arca dereng fel.

Az Új Színház színpadán hatalmas meddőhányó; ebből ássa elő az anyjuk az ikreket, ezen halnak meg a szülők. Minden előre meg van írva, mindenki megy a maga végzete felé. Hatásos rendezés, minden színész teszi a dolgát.  Valami mégis hiányzik ebből az egészből, de hogy mi, azt nehéz megmondani. Van történet, van szerkezet, vannak jól megcsinált jelenetek, van tanulság.  Profi munka.

De valahogy nincs benne lélek. Nincs benne az a szikra, amitől az egész élni kezd. Gyakran érzem ezt, ha amerikai irodalmat olvasok. Jól írnak, jól szerkesztenek, jól választanak témát – de valahogy nincs íze az egésznek. Fogalmam sincs, mi lehet az oka ennek.  Beülsz egy elegáns étterembe, rendelsz valamilyen ételt; amit kapsz, az jól néz ki, meg is találsz benne mindent, tulajdonképpen az íze is jó, de valami mégis hiányzik belőle, pont az, ami megfogna, amire évek múlva is emlékeznél. 

Európai íróknál ritkábban érzem ezt, amerikaiaknál gyakran.  Lehet, hogy azért van ez így, mert én nem vagyok amerikai, vagyis az antennáim másra vannak beállítva. De lehet, hogy bennük van a hiba, tisztelet a kivételnek. Más közeg, más irodalom.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*