Csend

Internetes naplóíróként (most szándékosan nem használom a „blogger” szót, mivel az kezdi elveszíteni a jelentését: ami túl sokat jelent, az igazából nem jelent semmit), vagyis bizonyos technikai eszközök segítségével, bizonyos műfaji szabályokhoz igazodva publikáló emberként természetesen saját magamra is érvényesnek tartom a kampánycsendet. A csend eme intézményével amúgy is rokonszenvezek, mivel jó elgondolásnak tartom, hogy a szavazókat az utolsó órákban lehetőleg ne befolyásolja senki.

Vasárnap, a szavazás napján, egy jó könyv olvasása közben időnként be-bekapcsoltam a televíziót. Mivel „helyzet volt”, láttam, hogy komoly emberek vitatkoztak azon, meg kell-e hosszabbítani a kampánycsendet. Közben olyan vélemény is elhangzott, hogy a hivatalos csend előírása felesleges, hiszen az internetes Web 2.0-ás tömegmédia úgyis fékezhetetlen. Olyan is akadt, aki az eseményeket a netes tömegmédia győzelmének nyilvánította.

Az minden bizonnyal igaz, hogy hivatalos szabályokkal ez a tömegmédia fékezhetetlen. A kérdés tehát az, hogy adott helyzetekben képes-e önmagát megfékezni, bizonyos normákat betartani. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy egyes közlekedési szabályok is gyakorlatilag betartathatatlanok. Ebből viszont nem következik az, hogy nincs szükség e szabályokra. 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*