Holnap lesz az MBA-s vállalkozási kurzusom utolsó előtti foglalkozása. A növekedés lesz a téma, egy klasszikus harvardos és egy „élő” hazai esettanulmány feldolgozásával.

A kiscsoportos üzleti tervezésben túl vagyunk az előrehaladási jelentésben, az utolsó foglalkozáson már a teles üzleti tervek előadása követezik. Az eddigi két forduló után (vállalkozási elképzelések ismertetése, előrehaladási jelentés) szavazásos jellegű befektetési döntéseket hoztunk: minden hallgató adott számú babszemet kapott, azokat „fektethette be” az egyes vállalkozásokba. Így teszünk az utolsó forduló végén is.

Az első fordulónál a mezőny széthúzódott, a második után jóval kiegyenlítettebb lett; pár nap múlva meglátjuk a végeredményt, sőt mi több, a hallgatók csoportos döntését összehasonlíthatjuk a meghívott vállalkozási szakemberekével.

Mostanában, miközben a csigalassúsággal araszoló villamosról a Margit híd csontvázát bámulom, azon gondolkodom, hogy lehetne ezt a szimulált befektetési rendszert valahogy dinamizálni. Valami olyasmin jár az eszem, mint az internetes előrejelző piacok (prediction markets), például az Iowa Electronic Markets, a Policy Analysis Market vagy a Hollywood Stock Exchange. Andrew McAfee professzor értekezik róluk az új könyvében. A legnagyobb probléma talán a program rövidsége: egy ilyen szimulált értékpapírpiac kibontakozásához, gondolom, idő kell.