Középosztály

Kicsit lejjebb már említést tettem az iskola “Tükröm, tükröm…” című gazdasági-politikai-társadalmi keresztmetszet-konferenciájáról. A koncepció jónak bizonyult. Ha egy rendezvény csak egy szűkebb témakörrel foglalkozik (például a gazdaság állapotával), félő, hogy bizonyos következmények és következtetések elsikkadnak. Ha a gazdaságban fontos dolgok történnek, annak mindig vannak társadalmi és politikai következményei is, és megfordítva.

A tisztánlátást, az összefüggések és következmények feltárását nehezíti a láthatóság és a mérhetőség problémája is. Azt (talán) elég pontosan lehet tudni, mennyit nőt a GDP, mekkora az államadósság, mennyi adóbevétel folyt be, mennyit kell költeni erre vagy arra. Azt már jóval nehezebb feltárni, hogy mindeközben mi történik az emberek értékrendjében, gondolkodásában, világlátásában, érzelmeiben, félelmeiben és indulataiban, pedig mindennek ára, következménye van ezekben is.

Apropó világlátás: a Newsweek március 15-i számában nagyon érdekes elemzést találtam a felemelkedő országokban gyarapodásnak indult új középosztályról. A lap definíciója szerint azokról van szó, akik 6.000 és 30.000 dollár közötti jövedelemmel rendelkeznek.

Sokáig azt hittük, mondja a szerző, hogy ez a Kínában, Brazíliában, Oroszországban, Indiában és más országokban lakó, növekvő vásárlóerejű réteg idővel egyre jobban fog hasonlítani a nyugati középosztályhoz: ragaszkodik a demokráciához és a szabadságjogokhoz, védelmezi a szociális értékeket, mérsékli a szélsőségeket, a racionalitás talaján áll, a törvényesség híve a tekintélyuralommal szemben.

Nem egészen így áll a helyzet.

A középosztályba való emelkedés sajátos világlátást és magatartást eredményez. Az új középosztály tele van ellentmondásokkal – állítja a cikk. Politikailag hangos, de csak ritkán vállal fel komolyabb konfliktusokat; tetteiben (például fogyasztási szokásaiban) támogatja a globalizációt, ámde számos megnyilvánulásában nacionalista; erősen individualista, miközben állami támogatást és védelmet vár; világnézetében egyszerre modern és konzervatív. Elviseli, sőt támogatja a tekintélyuralmat, ha abban látja a növekedés, a gyarapodás és a biztonság garanciáját.

A friss középosztályi lét büszkeség és öntudat  mellett aggodalmakkal, félelemmel is jár: félelemmel a megszerzett jólét, státusz, jövedelemforrások elvesztésétől, félelemmel az újbóli elszegényedéstől, a munkanélküliségtől, a személyes csődtől. Akiben ilyen félelem munkál, inkább zárni igyekszik az ajtókat és nem tágabbra nyitni. A friss középosztály kevesebb kockázatot, erősebb állami kontrollt, védelmező államot kíván. Maga is érzi: nem biztos, hogy az emelkedése fenntartható lesz.

Érdekes dolgok ezek, már csak azért is, mert ebben a blogban gyakran írok feltörekvő országok informatikai vállalatairól, globális szolgáltató cégeiről. Az off-shore outsourcing jelensége jól megragadható technikai és gazdasági szempontból, feltárhatók a technikái, modelljei, mozgatórugói. De vajon mi megy végbe egy, valamelyik feltörekvő országban középosztályba emelkedett, ott megkapaszkodni akaró szakember fejében vagy éppenséggel a lelkében? Ez is a képhez tartozik, és erről talán kevesebbet tudunk.    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.