Elvesztett illúziók

Majdnem elfeledkeztem egy kerek évfordulóról: tíz évvel ezelőtt, 2000. március 10-én omlott össze az amerikai technológiai tőzsde, a Nasdaq. Az infokommunikációs szektorban élénken él a nagy földrengés emléke, habár tíz év nagy idő, azóta felnőtt egy olyan generáció, amely nem élte át, akkor még nem dolgozott, éppen ezért talán nem is tudja, mai helyzetét mennyiben befolyásolják az akkori események, az akkor szerzett tapasztalatok és sebek.

A Nasdaq indexe 1975 és 2000 között gyakorlatilag töretlenül növekedett. Az emelkedés a kilencvenes évek közepén felgyorsult, a mutató 2000. március 10-én érte el a csúcspontnak számító 5.048-as értéket, majd szinte szabadesésben hullott alá, és csak kicsivel 1000 pont fölött állt meg. Újbóli növekedése 2003 elején kezdődött meg, feltornázta magát egészen 3000 közelébe, majd 2008-ban az újabb válság ismét a mélybe taszította. Ma, ismét emelkedve, valahol 2000 fölött jár.

Hasonló pályát futott be az internetes vállalkozásokat (is) támogató amerikai kockázati tőke. A „venture capital” befektetések 2000-ben 100 milliárd dollárra rúgtak, a következő években rendelkezésre álló összeg ennek csak a töredéke, 20-30 milliárd dollár volt. A Web 2.0-ás vállalkozások némi bővülést hoztak, de nem sokat, ez a fellendülés csak halovány mása volt a kilencvenes évekének, a 2009-es esztendő pedig kifejezetten gyászosra sikeredett a kockázati tőke szempontjából.

A befektetők óvatosságát nyilván a zsíros tőzsdei megjelenések eltűnése is fokozza: míg 2000-ben 264 IPO volt, tavaly csak egy tucatnyit sikerült tető alá hozni.

A nagy összeomlásig az új informatikai vállalkozások stratégiája a következő fő elemekből állt: grandiózus tervek, óriási felhajtás, nagy ígéretek, felsrófolt árfolyam, gyors meggazdagodás a tőzsdei bevezetéssel. A mai koktél más: óvatos realizmus a tervezésnél, olcsó eszközök és szolgáltatások használata, organikus növekedés saját forrásokból (amíg lehet), piaci bizonyítás után felajánlkozás valamelyik zsákmányra éhes nagynak.

Mindeközben a felhasználói oldalon elképesztő növekedést tapasztalhatunk egy sor területen.

John Kenneth Galbraith írja az 1929-es világválságról szóló könyvének első bekezdésében: az ilyen válságok megelőzésében nem segít sem a szabályozás, sem a morál; csak az emlékezés segít, az idegrendszerekben élő emlék arról, ki mit élt át, amikor az illúzió a realitás fölébe kerekedett.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.