Adrenalin

Mozi: A bombák földjén. A bombaszakértő Bagdadba érkezik. Bombák mindenütt: autókban, szemétkupacokban, épületekben, embereken és emberekben. A szakértő feladata a hatástalanítás. Drótokkal, gyújtószerkezetekkel, időzítőkkel babrál, színes huzalokat vág el. Fején sisak, testén vastag védőruha. Profi. Szimata biztos. Agyában adrenalin, rengeteg adrenalin.

Mi lenne vele az adrenalin nélkül? Ki lenne a bombák, az állandó életveszély, az adrenalin nélkül? Csak egy pár percre látjuk szabadságon, egy boltban, családi körben. Olyan, mint egy partra vetett hal. A veszély az élete. A háború a kábítószere – erre fel is hívják a figyelmünket a film elején.

Mi hajtja ezt az embert a bombákhoz? Hősiesség? Halálvágy? Halálos játékszenvedély, orosz rulett a sorssal? Csak nem gondolni valami másra, felejteni valami mást? A film nem kutatja a miérteket, azt sem, hogy kik állnak szemben kikkel, hogy kerültek ide ezek a katonák, hogy kerül az a furcsa csapat a sivatagba, ki az a cukrászféle ember, aki mobiltelefonnal indítja a bombát, ki az az öltönyös figura, aki nyakig bombába öltözve áll a téren, ki a fiú, akiből emberi bomba lesz, ki a titokzatos professzor, kik integetnek a tetőről. Csak azt mondja, hogy itt vannak ezek az emberek és ezt csinálják. Ebben élnek, ebből élnek. Körülöttük egy teljesen idegen világ. Átjárás nincs, kapcsolat nincs.

Ideges kameramozgás, ugráló képek, közeli arcok, hangos lélegzetvétel, célkeresztre tapadó szemek, homályos figurák a sivatagi háttérben, vas, törmelék, legyek izzadság, por. Kiengedni, lazítani, oldódni, másra gondolni nem szabad. Aki nem figyel, aki nem gyanakszik, halott.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*