Helyzet, program, kommunikáció, internet

Tegnap elmentem az IT-Business szokásos hó eleji összejövetelére az Akadémiára. A témát a közelgő választások adták. Először két bevezető előadást halgattunk meg a pártok internetes politikai kampányáról, majd vita következett. Vajon mennyit lehet nyerni vagy veszíteni online kampánnyal? Ha már online kampány, akkor miből álljon az, hogy kell jól csinálni?

Jól látható, hogy mostanában az Obama-kampány a viszonyítási pont. Vajon mennyit nyert Obama a maga internetes kampányával? Az erősen valószínű, hogy nyert vele, talán nem is keveset, de nem hinném, hogy valaki meg tudná mondani, pontosan mennyit. Ez valószínűleg valamilyen felméréssel sem lenne kellő pontossággal kideríthető, hiszen a szavazókat sokféle hatás, benyomás éri, tudatosan és tudat alatt sokféle információt dolgoznak fel, éppen ezért feltehetően maguk sem tudják, mi milyen erővel hatott rájuk, mi adta meg a döntő lökést a szavazófülkében.

Mi alapján dönt a választó, mi befolyásolja a politikai választási döntést? Ha modellezni kellene ezt az egész hatásmechanizmust, három tényezőt említenék.

Az első: a társadalom valódi mozgása, a társadalomban kibontakozó feszültségek, törésvonalak. Ha már Obamával példálózunk: az elnök nyilván nem légüres térben kampányolt. A szavazók átélték az elmúlt éveket, tapasztalatokat gyűjtöttek, van egy felhalmozódott élményanyaguk. Megtapasztalták, mi történik a munkahelyükön, nő vagy csökken-e a fizetésük, kapnak-e állást vagy el tudnak-e helyezkedni a gyerekeik, béke van-e vagy háború, meggyőgyítják-e őket a kórházakban, tudnak-e utazni, nyaralni, gazdagabbak lettek-e vagy szegényebbek, tudják-e fizetni az adósságaikat, működik-e az igazságszolgáltatás, meg tudják-e védeni magukat és javaikat, kell-e félniük valamitől. Politikai véleményüket hosszabb távon döntő részben ezek az élmények alakítják.

A második tényező: az előző hatás politikai állásfoglalás és program formájában való megfogalmazása, artikulálása. Ebből a szempontból esélye annak van, aki a programjában, a megnyilatkozásaiban (ösztönösen, tudatosan, módszeresen vagy éppenséggel véletlenül) a tömeges tapasztalatokra és a hozzájuk kapcsolódó érzelmekre és véleményekre tud építeni, azokat tudja becsatornázni, megszólaltani, ideológiai keretbe helyezni, pontokba szedni, célok, törekvések, követelések, tervezett akciók formájában megjeleníteni. A program puszta szó marad, ha nincs meg hozzá a gyúlékony anyag, ami csak a szikrára vár.

A harmadik tényező: az artikulált állásfoglalásokkal és programokkal el kell érni a választókat, kommunikálni kell velük, szót kell velük érteni, meg kell őket győzni, hitelesnek kell lenni a szemükben, gondoskodni kell a program terjedéséről.

Ezt a logikát követve egy kampány akkor lehet sikeres, ha (1) valóságos, tömeges társadalmi tapasztalatokra (trendekre, jelenségekre) és elvárásokra épít, (2) azokat rendezni, artikulálni, „megszemélyesíteni” tudja, (3) szereplői és szervezői kommunikálni tudnak a választók kritikus tömegével.

Obama tehát három dolognak köszönhette a sikerét: (1) az amerikai társadalomban kialakult helyzetnek, (2) a hívószavainak, a programjának (legyen az bármenniyre egyszerű vagy éppenséggel kiforratlan – lásd „hope” és „change”), (3) a kommunikációjának és azon belül az online kampánynak. Másképpen fogalmazva: azért nyert mert (1) megérett a helyzet valamire, (2) ennek a „valaminek” hangot tudott adni, meg tudta azt jeleníteni, meg tudta személyesíteni, (3) megfelelő kommunikációval elég sok választót tudott elérni és meggyőzni. 

Mekkora viszonylagos jelentősége volt ennek a három tényezőnek? Itt már csak saccolni tudunk; a magam részéről azt mondanám, hogy (1): 80%; (2): 10%; (3): 10%, amivel röviden azt akarom mondani, hogy lehet amúgy bármilyen jó egy program és a hozzá tartozó kommunikáció, ha nincs hozzá „helyzet”. A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy bizonyos megfogalmazott programok akkor hatnak, ha van hozzájuk „helyzet”; hiába vannak „feltöltve a világhálóra”, ha éppen nem rezonálnak semmire, nincs aki „letöltse” őket.

Az internet, illetve az online média szerepét általában a harmadik tényezővel, a kommunikációval kapcsolatban szoktuk emlegetni (használják-e a társasági hálókat a politikusok, van-e elfogadható minőségű honlapjuk, követik-e őket a Twitteren, hány találatot hoz ki rájuk a Google stb.), pedig a modern technológiának erős hatása van a másik kettőre is, legfeljebb nem annyira direkt módon és látványosan.     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.