Jancsik és Iluskák

Emlék az általános iskolából: sokadmagammal ülök az Erkel Színház kakasülőjén, a leghátsó sorban. A János vitéz megy. Csak valamilyen pirotechnikai megoldásra emlékszem belőle: a végén a gonosz mostoha látványosan elfüstölgött.

Gondolom, konzervatív, „normális” előadás lehetett. Azóta színpadon nem találkoztam a János vitézzel, valahogy elkerültük egymást, ő sem keresett engem, én sem kerestem őt. Valahogy leírtam magamban az egészet, ezt a daljátékot a tilosba tévedt birkákkal, a rózsával és a kék tóval együtt. Most viszont mégis összejöttünk, a Nemzeti Színházban, első szereposztásban.

Azt hittem… De mindegy, mit hittem. A helyzet az, hogy lassan ébredt bennem a gyanú, hogy valami mást látok, mint amit látok. Kezdetben abban ringattam magam, hogy egy kissé felfrissített, finoman ironizáló, mókás bemondásokkal tarkított előadás lesz, csak az a lyukas zászló volt furcsa; igen, az a nagy lyukas zászló, amit először lobogtattak, aztán olyan szorgalmasan befoltoztak, összevarrtak. Gondoltam, jó lesz ez így: a régi leves feldobva valami friss fűszerkeverékkel, hangosított énekszóval.

Aztán jött a második felvonás. Jancsi külföldre megy, a franciák szolgálatába áll, vitézül harcol a törökök ellen. Modern királylány, aktuálpolitikával viccelődő király, szaporodó furcsaságok.

Végül a harmadik rész: jön a pofon, a gyomorszájon vágás, minden egyszerre gellert kap, minden átértelmeződik, felsejlik, megvilágosodik a lyukas zászlóig visszatekergő gondolati szál. Végül begurítják azt a múzeumi vitrint, benne a két panoptikumi figurával… Vártam, hogy ha egy kicsit közelebb jön, valamilyen múzeumi feliratot is meglátok rajta, de úgy látszik, rám hagyják, hogy kitatláljak oda valamit.

Meghökkentő ez így, de nagyon jól működik. Bejön. A közönség szemlátomást veszi a lapot. Ezek az egymásra rakott rétegek, az időnként szó szerint idézett eredeti Petőfi, a népszínműves, fülbemászó nótás daljáték, az ironizáló aktualizálás és távolságtartás, a mindent átfordító, átértelmező zárás, szóval ezek a rétegek izgalmasan folynak át egymásba, feleselnek egymással, és alaposan megmozgatják a néző agyát.

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*