nemecsek

Még karácsony előtt érkezett a hír: a legnagyobb európai versenytárs, egy német cég felvásárolja a Graphisoftot.

Ebben az eseményben tulajdonképpen nincs semmi különös. Arról, hogy rövidesen valami fontos dolog fog történni a vállalattal, már korábban is hírt adott a sajtó, például a Figyelő a december 7-13-i száma („Válaszúton a Graphisoft”). A felvásárlásnak nyilván megvan a maga gazdasági logikája: méret, tőkeszükséglet, szinergiák meg hasonló dolgok. Különben is, a szoftveripar már régen beérett iparágnak számit, ahol nem ritkák a konszolidációs jelenségek. Az iparág mai vállalkozói sikeres cégeladásról álmodnak, valami olyasmiről, mint amit például a YouTube alaptónak sikerült összehozniuk a Google-lal. Az Európai Unió bővítésének is nyilván az az egyik célja, hogy könnyebbé váljanak a határokon átnyúló felvásárlási-összeolvadási akciók, és ezeknek köszönhetően versenyképesebbé váljanak a vén kontinens cégei a tengerentúli óriásokkal szemben. A cash-out, vagyis az alapítók kiszállása is normális, hétköznapi jelenség.

Mégis, ezen a Graphisoft-eladáson elmereng egy kicsit az ember. Hogy miért? Erre a kérdésre maga Bojár Gábor válaszol Graphi-sztori című könyvének elején, rögtön az előszóban. „Abban bíztam ─ írja ─, hogy a sokszor hivatkozott Nobel-díjasaink és feltalálóink által fémjelzett hagyományainkra támaszkodva egy erős magyar szoftveripar születik, mi leszünk Európa Szilícium-völgye, és a Graphisoft csak egy lesz a világsikert elért sok magyar szoftvercég közül. Sajnos nem ez történt, és a Graphisoft még mindig különlegesség…” Hát ennek a „különlegesség”-történetnek a végét látjuk most? Mert ahhoz nem fér kétség, hogy a Graphisoft „különlegesség” volt: saját erőből épített, még a régi gmk-s időkből származó, saját terméket világsikerre vivő, saját nevén tőzsdére juttatott „magyar multi”.

Baj, hogy ilyen fordulatot vett a története? Nem baj. Az a baj, hogy ez a történet egyedi maradt, az a baj, hogy az a bizonyos „erős magyar szoftveripar” (tehát nem csak „erős magyar programozók”, nem csak „erős magyar informatikusok”, hanem erős iparág, erős saját termékekkel, masszív szervezetekkel, számottevő nemzetközi jelenléttel, tőkeerővel, versenyképességgel) nem született meg. Pontosabban talán megszületett, de nem nőtt fel.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.