e-Szatír

A Google két perccel ezelőtt 477.000 találatot hozott ki a „MySpace lawsuit 30 million” szóegyüttesre. Bizonyára nem véletlenül. Egy amerikai tinédzserlány mamája 30 millió dollárra perelte be az internetes közösségi helyet. A lány a MySpace oldalain ismerkedett meg valakivel, aki aztán egy személyes találkozásnál szexuálisan molesztálta. A vád: a MySpace nem tesz eleget a felhasználói biztonsága érdekében, a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy a felhasználók személyazonosságát hitelt érdemlően igazolja.

Lelki szemeimmel már látom, hogyan fog bevonulni ez a per (nevezzük próbapernek) az iskolai esettanulmányok közé. Sok érdekes kérdés van itt. Először is: tulajdonképpen mi az a MySpace? Legjobb tudomásom szerint ami jelenleg ezen a közösségi helyen van, az 99%-ban a felhasználók által előállított tartalom, népies nevén „user generated content”. A felhasználók száma pedig 90 millió felé közelít, akik a világ legkülönbözőbb pontjain laknak. Milyen felelősséget vállalhat értük a működtető cég, és milyen jogrend szerint? Jogi kérdés ez egyáltalán, vagy inkább etikai, ami a „corporate social responsibility” tárgykörbe illik? Működtethető itt valamiféle „megbízható személyazonosítási rendszer” a technika mai állása szerint?

Ahol 90 millió ember nyüzsög, ott nyilván bűnözés is van. Hány szatír portyázhat a MySpace-en? Hát, gondolom, legalább annyi, mint amennyi egyébként 90 millió ember között lenni szokott. Elegendő, ha a működtető cég jó látható helyekre kiírja: vigyázz, szatírveszély van, jobb óvatosnak lenni, legjobb, ha betartod az alábbi szabályokat: (1) édességet, füvet ne fogadj el idegentől; (2) személyes találkozás előtt kérj erkölcsi bizonyítványt… A felhasználók jó része kiskorú: rájuk tulajdonképpen a szüleiknek kellene vigyázniuk? Csak úgy odaengedik a gyereket egy olyan helyre, ahol 90 millió ember kavarog? Igazából az anyát kellene beperelni? Mi van, ha elítélik a MySpace-t? És mi van, ha nem?  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.