e-Faust

Csepeli György “e-Faust” című cikkét olvasva a Kritika 2005. februári számában egy gondolatkísérlet jut az eszembe. Minden polgártársunknak azt mondjuk: mi most a nappalid négy falát rogyásig telerakjuk mindenféle könyvvel. A tiéd, azt csinálsz vele, amit akarsz, fizetned sem kell érte. Minden információ, tudás itt van tőled karnyújtásnyira.

Lenne, aki azonnal a vaskos lexikonokhoz, veretes szépirodalomhoz nyúlna. Mások inkább egy ismert médiaszemélyiség szakácskönyvét vennék kézbe. Ismét mások hitelkártyák hamisításához keresnének megbízható szakirodalmi segítséget. Lenne, aki azt mondaná: szép, de egy szót sem értek egyikből sem. Néhányan örömmel fogadnák az ötletet, és az első kezük ügyébe akadó kötettel befűtenék a vaskályhát. Vagy azt mondanák: négy falam sincs, nemhogy nappalim.

A kép minden bizonnyal tarka lenne. De vajon mitől függenek benne az arányok? És milyen irányba mozdulnának el ezek az arányok magától a könyvadományozás tényétől? Maguktól kellene elmozdulniuk, van számítsunk inkább a pedagógusokra? A pedagógus a cikk szerint az új világban révkalauz, aki együtt tanul a tanulóval. A folyó oda van vezetve a lóhoz. De vajon iszik belőle a ló? És aztán mit csinál?

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.