Zsoldosgazdaság

Tegnap megbeszélés Kovács Zoltánnal (Kirowski, IVSZ) egy tervezett hallgatói projektről. Utána arról kezdtünk diskurálni, hogy kik jönnek manapság MBA programokra, ki finanszírozza a tanulmányaikat és merre mennek a hallgatók, ha megkapták a diplomájukat. Néhány jelenséget és trendet mindketten látunk és érzünk. A tanulást befektetési és tulajdonlási szempontból bizonytalanság lengi körül. Kié az a tudás, amit megszerez valaki: a vállalaté vagy a beiskolázott munkavállalóé? Az előbbi használja, de az utóbbi bármikor kisétálhat vele. Ha így áll a helyzet, kinek kell gondoskodnia a tanulásról? Az egyénnek? Az őket alkalmazó szervezeteknek? Ki ruház be, és ki milyen megtérülésre számíthat?

Ezek a kérdések azért vetődnek ma fel ilyen élesen, mert bomladozik a munkavállalók és a munkaaadók közöti kapcsolat. Ok több is van, így például a gazdaság szerkezetének átalakulása a szolgáltatások és a szakértői munka javára, a globális verseny, az infokommunikációs technológia fejlődése, a költségcsökkentési kényszer, a “ki fizeti a társadalombiztosítást” és a “ki takarékoskodik nyugdíra” elnevezésű össznépi játékok terjedése.

Az MIT-s Malone és Laubacher írtak erről egy cikket még a kilencvenes évek végén, “The Dawn of the e-Lance Economy” címmel. Azt fejtegették, hogy a gazdaságban egyre több lesz az olyan szabadúszó értelmiségi, aki alkalmi jelleggel, megbízásos alapon, a modern kommunikációs technológiát kihasználva alkalmilag csatlakozik különbözó akciókhoz és ideiglenes, meghatározott feladatra alakult szervezeti formációkhoz. Tudásáról maga gondoskodik, hogy versenyképes legyen a szellemi zsoldosok piacán. Korrekt, de nem hűséges, magyarul az alá a zászló alá áll, ahol többet fizetnek. A szerzők ezt a jelenséget amerikaias optimizmussal írják le: meggyengülnek a munkahelyi hierarchiák, kitör a szabadság és a demokrácia, rugalmasabb lesz minden, az egyéniség végre szabadon kiteljesedhet. Valóban vannak jelek, amelyek egy ilyen szabadúszó-gazdaság irányába mutatnak, de a jelenség összetettebb, árnyoldala is van, alaposan körbe kell járni, minde fontosabb következményét végig kell gondolni. 

Kovács Zoltánnal meg is egyezünk, hogy jó lenne erről egyszer egy konferenciát rendezni, együtt tárgyalva olyan témákat, mint az intellektuális tőke, a szellemi tulajdon, az oktatás fejlődése és finanszírozása, a “szabadúszás” jelensége, a versenyképesség és a szervezetek virtualizálódássa. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.