Waterloo

Film: Mamma mia. Hát, izé, tulajdonképpen, az igazat megvallva, szóval…: jó film. A néző, aki jegyet vesz rá, könnyű nyári szórakozást vár, nosztalgiázást, ritmusos és dallamos ABBA zenét, és persze sztárokat, akik marháskodnak egy jót. És mi kap a pénzéért? Könnyű nyári szórakozást, nosztalgiázást, ritmusos és dallamos ABBA zenét, és persze sztárokat, akik marháskodnak egy jót.

Az ABBÁ-t a hatvenes években én is szerettem: fülbe mászott, jó volt dudorászni, könnyű volt megjegyezni, a két lány pedig igazán csinos volt. A dalok jól szóltak, a lányok pontosan énekeltek, a fiúk bölcsen a háttérben maradtak. Normális embereknek tűntek. A legjobbkor, a csúcson hagyták abba. A musicalt külföldön már többször meg akartam nézni, de aztán mindig valami másra esett a választás, vagy túl drága volt a jegy. Miért jó film ez? Mert pont az, aminek mondja magát. Senki nem csap be senkit. Erre számítottam, ezt kaptam. Könnyű nyári szórakozást, nosztalgiázást, ritmusos és dallamos ABBA zenét, és persze sztárokat, akik marháskodnak egy jót, például énekelnek azok, akik nem tudnak énekelni, ráadásul a veresegyházi asszonykórus görög változatának kíséretében. Kell ennél jobb? Erre számítottak a többiek is, akik az első (amúgy teljesen használhatatlan) sorok kivételével egészen megtöltötték a mozit.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.