Vezeklés

Film: Vágy és vezeklés. Jó film, és ezt abból lehet látni, hogy megfogja a közönséget. A teremben minden felnőtt korosztály megjelent. A beharangozás alapján az emberek azt gondolják, hogy itt történet lesz, színészek játszanak becsületesen, lesz tanulság, talán még katarzis is. És tényleg. Az elején még van egy kis viháncolás, papírzörgetés, mobilvillogtatás, de eztán minden elcsendesedik. A közönség figyel.

Figyel, mert van mire. A történet lassan indul. Tipikus angol környezet, gazdagok és szegények egy házban, mit házban, igazi vidéki kastélyban. A gazdag fiatal lány beleszeret a szegény fiúba, aki orvosnak készül, nyilván azzal a szándékkal, hogy egzisztenciát teremt, és elveszi a lányt. Veszekednek, kibékülnek, ahogy ez már lenni szokott. Igen ám, de van egy húg is, aki bimbózó írótehetség, és mint kiderül, a fiú neki sem közömbös. Bakfisszerelem. A véletlenek és félreértések sorozata beindul, a fiút megvádolják, és a húg félreértésből és féltékenységből ellene vall. Ha nem lesz az övé, másé se legyen.

Eddig tart a vágy, és most jönnie kell a vezeklésnek. A fiút börtönbe viszik, onnan pedig a hadseregbe kerül, mivel közben kitör a világháború, és a börtöncellából csak a frontra vezet az út. A németek Dunkerque-nél a tengerbe szorítják az angolokat. A fiú ott van, és tudja, hogy a lány még mindig szerelmes belé, haza kell jutnia. Eddig akár egy szokványos “várj reám, s én megjövök” történet is lehetne az egészből boldog véggel (tényleg megjön) vagy tragédiával (nem jön meg, vagy mégse várják meg), de a történet fordul egyet, a húg kerül a középpontba, akit a bűn, a hamis vád terhe nyom, és aki vezekelni akar.

Vezekel is – és itt megint lezárhatnánk a történetet, de nem, mert megjelenik Vanessa Redgrave. Az ő ötperces zárójelenetétől megint minden megváltozik, átértékelodik, és tőle a végén az egésznek mázsás súlya lesz. Így kell ezt csinálni. A film nem hibátlan, néha le is ül egy kicsit. De jó, mert film.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.