Vendégbejegyzés

Kaptam egy levelet a július 25-i, a tudományos cikkekben található hivatkozásokkal foglalkozó bejegyzéssel kapcsolatban. Mivel érdekes, és a szerzőtől, Király Pétertől (Tesuji Magyarország Kft.) engedélyt kaptam rá, idemásolom vendégbejegyzésként:

——————-

Nagyon fontos megállapítások vannak a cikkben, melyeket használni lehetne/kellene az archívumépítésnél. Nem új keletű megállapítás, hogy a keresés mellett a böngészésnek is ugyanolyan jelentősége van az információ feltárásában. Ha megnézi akár az e-print archívumokat, akár a könyvkatalógusokat vagy a könyvesboltok/antikváriumok kínálatát, észreveheti, hogy ezt az elvet mennyire kevesen ismerik/implementálják. Kb. két évvel ezelőtt gondolkoztunk el az “ideális” katalógus eszméjén és bevezettünk egy negatív-visszacsatolást: számos olyan ajánlóval lehet találkozni, melyek az ilyen-olyan módon mért népszerűséget veszik alapul, mi ennek az ellenkezőjét gondoltuk el: válogassunk ajánlókat azokból a tételekből (is), melyeket senki sem ajánl, hogy mennél jobban érzékeltessük az adott archívum kiterjedését.   

Általánosítva: minden archívumban létezik a dolgok között egy olyan – elvileg bejárható – háló, mint a sokat idézett szociális háló az emberek között. A hálót egyrészt az egymásra hivatkozások, másrészt sok olyan kapcsolattípus alkotja, mint a közös megjelenési hely, a szerzők intézményi kapcsolatai, időpontok, témák (pl. ETO/Dewey/LCSH osztályozás/tárgyszórendszer/tezaurusz) stb. stb. Ezeket a vonalakat be lehetne járni, de az archívumok nem hívják fel erre a figyelmet, a felhasználónak pedig ismerniük kellene egy eldugott (vagy meg sem lévő) keresőnyelvet vagy keresési stratégiát.        

Végül: a keresés világában – a Google sikerétől felbuzdulva – túl nagy hangsúlyt kapott a relevancia fogalma, holott ebben komoly (Szakadát István szerint kizárólagos) szerepet kap az egyéni megítélés (‘számomra mi a releváns egy adott pillanatban’), vagyis semmiképpen sem lehet(ne) egy abszolút relevancia-rangsort felállítani. A keresés során azonban igen ritka esetben lehet megadni olyan rendezési szempontokat (sok esetben még szűrési szempontokat sem), melyeket az egyéni keresési stratégiához lehetne rendelni (hogy egy képzeletbeli példát mondjak: rangsorold a találati listát azon az alapon, hogy a cikkek ((mondjuk „élőállat-kereskedelem a 18. században” a keresőkérdés)) földrajzi tárgya Debrecentől milyen messzire  fekszik).        

Volt szerencsém kétszer is kijutni a nagy adatbázis-készítők legnagyobb kiállítására, a londoni Online Information-re. Mindkét esetben az volt a benyomásom – igaz, hogy ott elsősorban a kereskedők vannak jelen -, hogy a cégeknek/intézményeknek fogalmuk sincs, hogy mi mindent lehetne még kihozni abból a szédületes információhalmazból, ami a kezükben van (vagy jobb esetben: nincs elég kapacitásuk ezt kellőképpen kiaknázni).          

Számomra tehát az a legnagyobb tanulság, hogy a jelenlegi archívumok elsősorban az adatok belapátolásával foglalkoznak, azzal pedig kevéssé, hogy a felhasználók hogyan tudnák minél hatékonyabban, a saját szempontjaik alapján használni a tudástárat. És amíg ez így marad, szükségszerűek lesznek az Evans által leírt jelenségek.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.