Váróterem

Több fiatal álláskeresővel is beszélgettem az elmúlt napokban. Nincs könnyű dolguk. Valószínűleg igaza van Moldova Györgynek, hogy az előző rendszerben a frissen végzett fiatalok úgy érezhették: várják őket. Most nem várják, nekik kell “eladniuk” magukat. Ennek kétségtelenül vannak pozitív következményei is, de minden bizonnyal más lelkiállapottal jár, mint ha az embert “várják”, és ez a tapasztalat ebben az életkorban egy életre szól.

A fentiekből az is látható, hogy elolvastam Moldovától “Az utolsó töltény” ötödik kötetét. Az előző négyet is elolvastam. Nem bántam meg, bár Moldova nagyon egyenetlen színvonalon ír: Néha magasba emelkedik, máskor viszont csak nyersen közöl valamit a jegyzetfüzetéből. Hol nagyon érdekes, hol idegesítően unalmas. Korkép egy bizonyos látószögből, több látószög pedig pontosabb képet ad.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.