Van értelme?

A múlt héten pár napig egészségügyi szakemberekkel dolgoztam és laktam együtt egy iskolai oktatási programon. Egyikük ebéd közben megkérdezte: hogy lehet az, hogy náluk számítógépre vitték az adminisztrációt, és most több ember csinálja és drágább is lett. Mi értelme van így az egésznek?

Lehet, hogy elrontottak valamit, merengtem, de az is lehet, hogy túl korán várják az eredményt. Attól például, hogy egy orvos ezentúl nem filléres papírra, hanem százezer forintos számítógépre ír, még nem változik semmi. Eredményt akkor lehet várni, ha az új technológiával valaki valamit másképp csinál, mint ahogy eddig tette.

Tényleg, mi értelme van? És ha most még nincs, akkor mikor lesz neki? Fogas kérdés ez, nemcsak az egyedi esetben, hanem általánosságban is. Alan Greenspan, az amerikai központi bank nyugalomba (?) vonult elnöke a napokban megjelent memoárjaiban az innovációk termelékenységre gyakorolt hatásáról is ír. Ő persze magasról, nemzetgazdasági szintről tekint alá a tájra. Angolul idézem, nehogy a fordításból kimaradjon valami: „…Human beings are not smart enough. Our history suggests that the ceiling of the productivity growth of an economy over the long term at the cutting edge of technology is at the most 3 percent per year. It takes time to apply new ideas and often decades before those ideas show up in productivity levels.” Röviden: ne várj csodát. Türelem rózsát terem. Ki korán kel, aranyat lel, de csak később, úgy dél felé, és nem annyit, amennyit szeretne.

De ereszkedjünk alá a nemzetgazdasági felhőkről és vessünk egy pillantást az informatikai innovációkra. Az Aral-Brynjolfsson-Wu akadémiai szerzőhármasnak van egy érdekes kutatási beszámolója a vállalati informatikai rendszerekről. Van értelme az informatikai beruházásoknak? Kimutatható a hatásuk? – teszik fel a kérdést, ami önmagában is arra utal, hogy a válasz nem egyszerű. Módszertani szempontból sem egyszerű. Informatikai beruházás, vállalati eredményesség: vajon melyik az ok és melyik az okozat? Azért lett eredményesebb egy vállalat, mert beruházott az informatikába, vagy azért ruházott be, mert eredményes volt, tehát volt rá pénze? Esetleg a páros mögött egy harmadik, mindkettőre ható tényezőt kell keresni: a vállalat akkor ruházott be informatikába, amikor éppen eredményes volt, mondjuk a konjunktúrának vagy a szerencséjének köszönhetően?

A szerzők 623 nagy amerikai nyilvános részvénytársaságot vettek górcső alá. Valamennyien egy ugyancsak nagy, vállalati rendszereket gyártó szoftverház (lehet tippelni) ügyfelei. Három klasszikus üzleti alkalmazás hatását elemezték: ERP, CRM, SCM. Az eredmény: ezek a rendszerek valódi, statisztikai elemzésekkel kimutatható teljesítményjavulást hoztak, de ez nem a beruházásnak, hanem a használatnak köszönhető. Megvenni kevés, használni is kell, méghozzá okosan kell használni. Még az is kiderült, hogy nagyobb haszon várható a CRM és az SCM eszközök alkalmazásától, mint az ERP-től. Az előbbiekbe általában az ERP után ruháznak be, amikor már megvannak az alapok, és felgyűlt elegendő felhasználói tapasztalat.

A részletes, mindenféle statisztikai táblákkal és matematikai formulákkal megspékelt kutatási beszámolónak van egy nagyon érdekes mondata, aminek a második felét a szerzők igazából nem fejtik ki, de azért elgondolkodhatunk rajta. Ezt is angolul idézem a pontosság kedvéért: „Our results demonstrate that ERP adoption strongly influences operational performance (inventory turnover, asset utilization, collection efficiency) and labor productivity but has negligible impact on measures of financial return or profitability.” Vagyis: az ERP bevezetése után egyes „fizikai” teljesítménymutatók számottevő mértékben javulhatnak, az viszont egyáltalán nem biztos, hogy ezt aprópénzre lehet váltani, vagyis nő a nyerség, javul a tőkemegtérülés.

Itt vagyunk a régi, szép kérdésnél: beruházol informatikába, javulnak a teljesítményed – de kinél jelentkezik a haszon? Ez már nem csak rajtad múlik, hanem azon is, hogy rajtad kívül kik teszik ugyanezt. Ha sokan teszik (márpedig sokan teszik), akkor előnyt nem szereztél, a verseny lenyomja az árakat és a nyereséghányadokat, a végső haszon tehát a fogyasztóé. Akkor érdemes beruházni? Igen, mert különben rosszabb leszel a többieknél, alatta maradsz a lécnek.

Érdekes jelenség ez, többen leírták már, felbukkan ez a gondolatmenet például Michael Porternél is, abban a cikkben, amelyben a stratégiai természetéről és a megkülönböztetés fontosságáról filozofál. De találkozni lehet vele az informatika világán kívül is. Tegnap Doransky (azaz Dobó Mátyás) blogjában egy filmes interjúra bukkantam (szeptember 21.). A telekomos Winkler János beszél benne a reklámról. Megszurkálja a reklámcégeket, hogy nem eléggé kreatívak, a hangjuk elvész az általános marketing-hangzavarban. Attól tartok, igazából nem erről, vagy nem csak erről van szó. Attól, hogy mindenki nagyon kreatív reklámot csinál, a fogyasztó pénztárcája nem lesz kövérebb. A sok kreatív reklám kioltja egymást. Reklámozni muszáj, mert különben nem vesznek észre. De sokat ne várj tőle: ha mindenki kiabál, nem leszel hallhatóbb attól, hogy te is kiabálsz.

A reklámosok most a halkabb, de célzottabb, testre szabott hirdetésekben reménykednek. Ez hatásos lehet, amíg kevés van belőlük. Aztán ha mindenki az én testemre akar szabni, itt is jön az általános hangzavar, esetleg el is menekülök előlük a testemmel. Költeni kell rá, de az eredmény kétes. Kiugrani csak ideig-óráig tudsz – persze az se rossz, ha sikerül.  

Amúgy kíváncsi lennék rá, kies hazánkban csinált-e valaki olyan kutatást, mint az Aral-Brynjolfsson-Wu hármas. Hasonló alapossággal persze. Ha nem, szép doktori téma lenne. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.