Vallás

Ebben a blogban sokat foglalkozunk azzal a kérdéssel, miként hat az információs technológia fejlődése különböző szektorokra, intézményekre, tevékenységekre, szakmákra, különböző embercsoportokra. Elsősorban az üzleti világ intézményeire koncentrálunk, de ez nyilván leszűkítése a témának, hiszen az informatika gyakorlatilag mindenütt megjelenik és nyomot hagy: kultúrában, politikában, oktatásban, jogrendszerben stb.

Ha valaki átfogó képet akar kapni, nem hagyhatja ki a vallásokat és az egyházakat sem. Miként hat rájuk a technikai fejlődés? Hogyan fogadják be, mire használják, szövetségesnek vagy ellenségnek tekintik, megváltoznak-e általa? A hívek elérésének új csatornáját, a hittérítés eszközét, az egymásra találás fórumát látják-e benne, vagy inkább az ördög művének tartják, ami magányossá, befelé fordulóvá teszi a képernyőre meredő embereket? Használ a nagy egyházaknak az internet és a világháló, vagy inkább azokat segíti, akik kisebb közösségeket, új csoportosulásokat, szektákat keresnek maguknak? (Íme egy újabb long tail-jelenség.)

Mindezek fölöttébb érdekes kérdés, nyilván foglalkoznak is vele hozzáértő emberek. Néha én is rábukkanok egy-egy ide vágó jelenségre, példára.

Nemrég például az egyik felekezet honlapján blogokat találtam. Igen, miért is ne: a blog kiváló eszköz lehet vallási téren. A honlapon voltak jók is, rosszak is, ahogy ez másutt is lenni szokott.

Az interneten vallási jellegű szolgáltatásokat is lehet nyújtani, akár üzleti alapon. Itt van például a Pray Over IP. IP azt jelenti: internet protocol. Vagyis imádkozz az interneten keresztül. Vedd fel a hangodat bárhol a világon valamilyen elektronikus hangrögzítőre, küldd el nekünk, mi pedig a Szentföld általad választott pontján hangszórón közvetítjük, miközben a helyszínt webkamerán nézheted. Az ötlet nem új. Emlékszem, amikor az internetes láz idején mindenki a „virtuális valóságról” beszélt, az egyik elképzelés az volt, hogy virtuális zarándokutakat lehetne szervezni azoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak utazni.

Aztán itt egy egészen új példa. A jezsuiták folyóiratában, a Civilita’ Cattolicában Antonio Spadaro atya a Second Life virtuális világával foglalkozik. Azt írja, hogy a hittérítőknek ugyanúgy jelen kell lenniük itt is, mint Afrika forró és párás dzsungeleiben vagy Kína kopár hegyei között. Minden avatar mögött egy ember van, mondja az atya, aki talán az istent és a hitet keresi e sivár fantáziavilágban. Spadaro atya részletes és szakszerű leírást ad a Second Life működéséről, a virtuális árnyékvilágban való megjelenés módjáról. Ha körülnézünk egy kicsit, láthatjuk, hogy a cikk kisebbfajta sajtószenzációt keltett, például a Financial Times is megemlékezett róla (július 26.).                

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.