Vak és ondok

Színház: a Vakond a Katonában. A világot jelentő deszkákon ültem. A nézőteret és a színpadot kör alakú arénává (cirkuszporond?) alakították. Mit láttam tulajdonképpen? Ezt nehezen tudnám megmondani, és valószínűleg a nézők többsége sem tudna e kérdésre határozottan válaszolni.

Magányos utas érkezik gyalog egy benzinkúthoz feltehetően valahol Amerikában. Az autója leállt. Kannáját a kutas felé nyújtja. Innen kezdve minden őrületté változik. Az utasról kiderül, hogy szemészorvos, aki új munkahelyére, egy kórházba igyekszik. Eddig rendben. Ő az egyetlen, aki kezdetben normálisnak látszik, mindenki más őrült. Őrült a kutas, őrült a rendőr, őrült a főorvos, őrült a nővér, őrült a férje, őrültek az őrültek, őrültek az ápolók, őrültek a családtagok. Ki így őrült, ki úgy. Őrült világ. A szemész sem marad sokáig érintelem, ráadásul azt sem lehet tudni pontosan, hány van belőle tulajdonképpen, az egyik őrülttel ugyanis sajátos viszonyba kerül, mintha a másik is ő lenne, és ő a másik.

Tudathasadás-történet? Melyik-képzeli-a-másikat játék? Álmomban két macska voltam? Napszúrás? Britannia Gyógyintézet utánérzés? Hogy kerül ide Arany János? Miért szólal meg az Úr a Tragédiából? A közönség kapaszkodókat keres. A kör alakú porondot (a tudatunkat? a főhős tudatát? a világot?) ide-oda mozgó üvegtáblák osztják részekre, hol kettőbe, hol négybe. Ketrec? Ki van belül, ki van kívül? Hatásos az őrület ilyen adagolásban? Kevesebb több lenne?

Ki az a titokzatos Vakond, aki bekötött fejjel egy motoros tolókocsin fekve kering körbe-körbe? Ő lenne a kulcsfigura, belőle kellene kibontani a darab logikáját? Vagy átverés az egész? Meghökkentési ujjgyakorlat? Nincs is megfejtés? Nézd meg, hökkenj meg, szoruljon össze a gyomrod, aztán nyugodj bele, hogy nincs magyarázat? Kell lenni egyáltalán magyarázatnak? Az a magyarázat, hogy nincs magyarázat? Zsákutca? Innen már csak visszafelé? 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.