Updike

„Elhallgatott, mint autórádió az alagútban.” Ezt a jellegzetesen legújabb kori hasonlatot John Updike új könyvében, a Falvakban olvastam. Updike számomra olyan, mint egy sinus görbe: hullámzik, hol jókat ír, hol rosszabbakat, hol nem tudom letenni, hol nehezen tudom befejezni.

Ha jót ír, akkor nagyon jót is tud, és ez most az.

Hőse, Owen öregember, a második feleségével él egy nagy házban és egy hozzá való kertben, valahol vidéken, nyugodt körülmények között. Első felesége meghalt, a gyerekei felnőttek, a vállalatát ügyesen eladta. Anyagi gondjai nincsenek, egyre nagyobb gond viszont a reggeli felkelés, az elindulás. A könyv elején is lassan ébred, vissza-visszaalszik, és közben megjelennek előtte elmúlt életének képei. Rá kell jönnie, hogy egész életében néhány egyszerű vágy, kívánság és félelem vezérelte, született, élt, rövidesen meg fog halni és eltűnik a semmiben. Ha úgy tetszik, biológiai lény volt, egyik eleme annak a hömpölygő szerves világnak, amit Updike lefest nekünk a maga komplikált, gondolom nehezen lefordítható mondataival. Valószínűleg gyorsan és észrevétlenül fog meghalni, mert a családjában ezt kívánja az illem és a szokás.

Szóval Owen öregember, aki hosszú pályát futott be. Szegény családba érkezik, apja egy kipusztuló iparágban dolgozik, a fogukhoz kell verni a garast. Owen tehetséges, bejut az egyetemre, cégalapító lesz, vagyont csinál, amiből aztán élete végén kényelmesen él, anyagi gondjai nincsenek, csak lelkiek.

Életében két fontos szál van: a nemiség és az informatika. Nőkkel és számítógépekkel van viszonya, akiket hol megcsal, hol ők csalják meg őt. Az előbbiek esetében inkább megcsalásról, az utóbbiaknál pedig megcsalattatásról van szó, bár ezt nem lehet pontosan tudni.

A nemiség és az informatika közül a könyvben az előbbi a fontosabb, ami egyébként Updike-nál nem meglepő. Owen kezdetben diáklányokkal flörtöl, majd következnek a házasságok és a házasságon kívüli viszonyok, sorban egymás után, mindig beágyazva a korba. Az események keretét ugyanis a kor adja, az amerikai történelem, a nagy háborútól kezdve Johnsonon és Nixonon át egészen Reaganig és Bushig. Owen nemi partnerei általában az adott korszak jellegzetes típusai, hol okosak és bizakodók, hol lazák és hippisek, hol inasak, gyorsak és rámenősek.
 
Owen jó egyetemekre jár, választott szakmájában tehetséges, bár valószínűleg nem tartozik a legjobbak közé. Még dolgozik a nagy dinoszaurusz gépekkel, a szárazjéggel hűtött, soktonnás mindenféle ***AC-okkal, lyukkártyákkal eteti őket és beléjük szeret. Első felesége afféle matekzseni, de elvontabb nála, nem is viszi túl sokra, végül elmerül a gyerekszülésben és -nevelésben, nagy értekezése sohasem készül el. Owen praktikusabb ember, az IBM-nek dolgozik, ő írja a SABRE program egyes részeit. Megcsinál egy fényceruzás grafikai programot, egy cimborájával céget alapít, és amikor az üzlet beindul, beköltöznek egy elhagyott gyárba. Jó időpontban vannak jó helyen, a hardver kezd olcsóbb lenni, egy gép már kijön egy Buick árából, és nincs hozzá elég szoftver, a piac tehát berobban. Beindul a programozás, többnyire az ügyfél gépén vagy bérelt masinákon. Owen grafikus programja sikeres, állandóan fejleszti, buherálja, hozza az újabb verziókat. Bérszámfejtés, automatizált adminisztráció, könyvelés – ezek a kor slágerei, ezekkel lehet jó pénzt csinálni.
 
Aztán a gépek még kisebbek lesznek és még okosabbak, Owen már kap az irodájába egy DEC gépet. Elmegy arra a bemutatóra, ahol a XEROX egyik embere magyarázza el találmánya, az egér használatát, és meséli el, hogyan pattant ki fejéből a szikra egyszer, amikor látta, hogyan játszanak a gyerekek teknőc-programjaikkal. Owen az üzletből jókor száll ki, cégét az Apple-nek adja el, még mielőtt arra és az egész iparágra ráborulna a Microsoft árnyéka. Szakmai pályája végén látja és érzi, hogy kiöregedett a technológia új világából, az elhagyta őt, kreatív hőskora véget ért, a varázslatos alkímiából, Babbage, Turing és von Neumann világából iparszerű kémia lett (ezt nem én mondom, hanem Updike), ami aztán ugyanúgy megindul Ázsiába, mint az autógyártás vagy a textilipar. Megindul belőle a kéretlen e-mail, a spam, a reklám, a pornó, a bűn, a szenny.

Szóval Owen kiszáll, visszavonul, csendesen él második feleségével, Juliával, aki lelkész férjétől vált el őmiatta. (A tiszteletes egyébként megtalálja a maga új helyét, vállalati marketinges lesz belőle.) A könyv utolsó húsz oldala a világirodalom egyik csúcspontja, a szerző talán leglíraibb, legmegrendítőbb önvallomása. Szép búcsúkoncert ez Updike-tól, amit remélhetőleg még szebb búcsúkoncertek követnek majd, ahogy az már lenni szokott. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.