Új hullám

2002-ben, egy kedves ismerősöm biztatására, hozzáláttam, hogy írjak egy cikket a dotcom válságról. A krízis akkor már túl volt a tetőpontján, de még nem lehetett látni a végét.

Az irodalom szemlézése közben számos olyan írásra bukkantam, amelyek a hasonló válságokat a nagy innovációs hullámokra vezetik vissza. Szerzőik lényegében azt állítják, hogy a gazdaságban időről időre (nagyjából negyven-ötven évenként) radikális és kiterjedt innovációk jelentkeznek, nagy innovációs nyalábok, amelyek jellegzetes mintát követve bontakoznak ki: az újdonságok egy darabig lappanganak, aztán tömegesen színre lépnek, gründolási, vállalkozási hullámot indítanak el, átalakítják a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális életet, alkalmazkodásra késztetik az embereket és az intézményeket, tetőznek, majd kifulladnak.

A fejlődés egyik kísérőjelensége a válság, amely többféle okból és formában jelentkezik. A hullám válsággal indul: az előző innovációs hullám kifulladásával, a gazdaság stagnálásával. Válság következik be a hullám tetőpontján is, amikor az érintett szektorok túlfűtötté válnak, a vállalkozási lázat illúziók gerjesztik, a befektetők időnként a szó szoros értelmében elvesztik a józan eszüket. Majd a hullám végén újra stagnálás következik. A világ valami újra vár.

A cikket erre a modellre építettem fel, mivel úgy láttam, hogy a dotcom-krízisből sok mindent megmagyaráz. Meg is jelent a debreceni Competitio 2002. szeptemberi számában, kicsivel később pedig Forgács András szerzőtársammal egy közös könyvbe is beletettük. Most, a jelenlegi válság idején azt tapasztalom, hogy a gondolat a reneszánszát éli. Legyünk optimisták és tételezzük fel, hogy a közvetlen pénzügyi-hitelezési krízis sikerül elhárítani. Marad a másik probléma: a növekedés kérdése. Mi húzhatja meg a gazdaságot? Új, innovatív iparágak kellenének – mondják egyesek, nem is kevesen. Mik lehetnének ezek? Például az új alapokra helyezett energetika, a bio- vagy a nanotechnológia.

Felbukkan egy másik kérdés is: rábízható-e a piacra, hogy maga döntsön ezekről, az „új hullám” spontán piaci erők hatására induljon el? Bevált ez a megoldás az elmúlt években? Jól jártunk azzal, hogy a piac a pénzügyi tevékenységeket, a kacskaringós derivátumokat választotta? A hét végén a Newsweekben olvastam egy hosszú cikket arról, hogy Amerika legyen óvatosabb a piaci erőkkel; jobb lenne iparpolitikát alkotni, az állam pedig gondoskodjon a megvalósításáról. Holnap mindenesetre elnökválasztás.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.