Tüskevár

A cikkeknek általában egyszerű története van. Az ember tudja, hova szánja őket. Ha pedig tudja, akkor igyekszik alkalmazkodni. A jobb lapoknak ugyanis általában stílusa van: az egyikbe olvasmányosan kell írni, a másikba szárazan, az egyik megengedi a lazább szerkezetet, a másik szigorú követelményeket támaszt, az egyikben el lehet mindenfelé kalandozni, a másikban tartani kell az irányt.

Megfigyelhetjük például, hogy az olyan üzleti-politikai hetilapokban, mint például a Newsweek vagy a Business Week, a hosszabb cikkek általában valamilyen életképpel kezdődnek: valakivel történik valami. Ez nyilván nem véletlen: az újságíró fel akarja kelteni az érdeklődést, azt jelzi, hogy olyan dologról van szó, ami a mindennapokat is közvetlenül érinti, sőt, azokat érinti csak igazán. Egy ilyen kezdés viszont aligha menne el egy elméleti matematikai folyóiratban.

Gond akkor van, ha egy cikk gellert kap, irányt változtat. A múlt héten összeraktam egy írást az innovációs tevékenységek földrajzi vándorlásáról. Eredetileg egy magazinba szántam (vidám, színes forma, sok kép, széles olvasóközönség stb.), de most mégis lehet, hogy egy komoly szakmai folyóirat felé veszi az irányt. Ez azt is jelenti, hogy át kellett írnom a teljes bevezetést. Hogy az eredeti ne vesszen el (ha már megírtam), idemásolom, had lebegjen itt a cybertérben az idők végezetéig, mint az a fekete monolit az Űrodüsszeiában. Íme:

+ + Tegyünk egymás mellé egy könyvet meg egy újságcikket. Az egyiket Thomas Friedman, a The New York Times munkatársa írta. The World is Flat a címe (2005), magyarul  És mégis lapos a Föld… címmel jelent meg nemrég. A másikat The World is Spiky, vagyis A Föld tüskés címmel publikálta Richard Florida (2005), a George Mason University professzora. Mindkettőről sokan és sokat vitatkoznak, és ezekben a vitákban néha szélsőséges vélemények is elhangzanak.

A világ lapos, mint egy futballpálya – állítja Friedman. Témánk szempontjából a legfontosabb mondanivalója: a modern információs és kommunikációs technológiának, a globalizációs folyamatoknak köszönhetően ma nem kell emigrálni ahhoz, hogy valaki részt vehessen élvonalbeli innovációs munkákban. A világ innovációs vérkeringésébe bárhol be lehet kapcsolódni, ahol van számítógép és internet, és ahol megfelelően felkészült ember ül a gép mögött. Ahhoz, hogy részt vegyél egy új Lego játék vagy egy új Boeing tervezésében, nem kell Dániába vagy Amerikába utaznod.

A lapos világban kiegyenlítettebbek az esélyek, és ez nemcsak elvi lehetőség. Nézzük csak meg mi történik például Indiában és Kínában, vagyis olyan helyeken, amelyek korábban a világ legelmaradottabb zugainak számítottak! Az indiaiak ott vannak a Nasdaq-on, és a kínaiakra sem igaz már, hogy csak másolni tudnak. Nem is oly rég a képzett emberek tömegei hagyták el ezt a két országot, és mentek olyan helyekre, ahol a tehetségüket kamatoztatni tudták. Számoljuk meg például, hány indiai dolgozik napjainkban is az USA vezető egyetemeinek informatikai tanszékein. Ma viszont egyre többen hazamennek, vagy eleve otthon maradnak, hiszen otthon is pezseg a szakmai élet. A távolságnak, a földrajzi helynek nincs jelentősége, fontosságukat erodálta a technikai fejlődés.

Dehogy nincs jelentősége – vitatkozik Friedman könyvével Florida cikke. A távolságnak talán tényleg nincs, de a helynek igenis van. A világ tüskés, nem sík és lapos. A technológia tényleg látványosan fejlődik, a globalizálódás tényleg halad előre, de ennek ellenére meglepően kevés olyan régió van, ami igazán számít. A világ tüskés, ráadásul a tüskék egyre hosszabbak lesznek. Átrendeződések persze vannak, néhol új tüskék jelennek meg, másutt eltűnik néhány, de a lényeg nem változik: a földrajzi hely sokat számít. De mit is jelképeznek ezek a tüskék? Koncentrációs pontokat jelentenek, olyan helyeket (városokat, régiókat), ahol sok okos ember gyűlik össze, ahol a tőke megtalálja azt az innovációs potenciált, amire szüksége van.

Nézzük a tényeket! 1950-ben a világ lakosságának csak 30%-a lakott városokban, ma ugyanaz a szám 50%. A Föld öt mega-városának több mint húszmillió lakosa van darabonként – ezek tehát igencsak kiemelkedő tüskék a világ térképén. A nagyvárosok gazdasági teljesítménye teljes országokéval vetekszik. De beszéljünk az innovációról – ez a tevékenység koncentrált csak igazán! A World Intellectual Property Organization által regisztrált szabadalmak 85%-a öt országból származik. 2003-ban India 341, Kína 297 szabadalmat regisztráltatott az Egyesült Államokban; az University of California mindkét országot megelőzte, az IBM-nek pedig ötször annyi szabadalma volt, mint a két országnak együttvéve. De megvizsgálhatjuk a legtöbbet idézett tudósok lakóhelyét is: a koncentráltság világosan látszik a statisztikákon.

A technikai fejlődés tényleg javított sokak esélyein, de ennek ellenére az innováció, a gazdasági fejlődés ott koncentrálódik, ahol a kritikus mennyiségű tudás és tehetség rendelkezésre áll, vagyis az egyre növekvő tüskékben a világ térképén. A folyamat öngerjesztő: ahol kellő tömegben jelennek meg képzett és tehetséges emberek, ott a tőke is megtalálja a maga számítását; a tudás és a tőke termékeny kombinációja még több tehetséget és még több tőkét vonz. A gazdagok gazdagabbak lesznek. A tüskék között élénk a kooperáció, itt már tényleg nem számítanak a földrajzi távolságok. A tüskék tetején elhelyezkedő „kreatív osztály” tagjai (az elnevezést Richard Floridától vettük át, szerinte világszerte összesen körülbelül 150 millió emberről van szó) között szorosabb kapcsolat van, mint köztük és a közelben élő honfitársaik között, az ő szintjükön tehát a világ tényleg laposabb lett.

Az ilyen típusú nemzetközi innovációs együttműködésékre, globális innovációs hálózatok működésére számos példát találhatunk: sok vállalat a fejlett kommunikációs eszközöket kihasználva határok nélkül merít a „global talent pool”-ból, szervezi hatékony hálózattá a legjobb kutatókat és mérnököket. A Boeing 787-es Dreamliner-gépét például ilyen nemzetközi csapat tervezte háromdimenziós virtuális tervező és tesztelő rendszerrel, valós idejű együttműködésben. A kutatási-fejlesztési tevékenységnek több jól működő elektronikus piactere alakult ki, ahol eladók és vevők földrajzi korlátok nélkül egymásra találhatnak. 

Mi tehát az igazság: az innováció, a kutatás-fejlesztési munka szempontjából lapos a Föld vagy tüskés? Kiegyenlítődnek az esélyek, valóban eltűnik a hely és a távolság jelentősége, vagy éppen ellenkezőleg, a koncentráció erősödik? Ebben a cikkben ehhez a kérdéshez szeretnénk néhány adalékkal szolgálni. A tevékenységek és a munkahelyek vándorlására koncentrálunk, vagyis azt azt vizsgáljuk, megkezdődik-e az termelési és az egyszerűbb szolgáltatási tevékenységek földrajzi átrendeződése, olcsóbb országokba való vándorlása után az innovációs és a K+F tevékenységek hasonló irányú és logikájú mozgása is, ha igen, milyen hajtóerői vannak ennek, mi teszi lehetővé és szükségessé. + +

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.