Tudat alatt

Max Bazerman, a Harvard Business School professzora 139 tapasztalt könyvvizsgálót kért fel egy kitalált vállalat (nevezzük A-nak) könyveinek ellenőrzésére. A feladat annak megállapítása volt, hogy az elszámolások megfelelnek-e a GAAP elveinek. Az auditorok egyik felének azt mondták, hogy a képzeletbeli megbízatást magától az A-cégtől kapják, a másik felének pedig azt, hogy őket a szintén képzelet szülte B-vállalat kéri fel a feladatra, amely valamilyen komoly üzletet szeretne lebonyolítani az A-val.

Bazerman arra volt kíváncsi, mennyire objektív az auditorok ítélete egy ilyen fiktív helyzetben, ahol nincs igazi megbízó, mindenki tudja, hogy nem kap semmiféle megbízási díjat, nem számíthat semmilyen üzletre.

Az eredmény: az első, tehát az A-nak “dolgozó” csoportban 30%-kal több pozitív ítélet született, ennyivel mondták többen, hogy GAAP szempontból rendben vannak a könyvek. Ismételjük: mindenki tudta, hogy sem az A, sem a B nem létezik, egy kitalált feladatról van szó. Bazerman következtetése: az érdek még egy ilyen kitalált helyzetben is szemlátomást jelentős szerepet játszik, ennyire torzíthatja az auditorok állásfoglalását.

A részrehajlás minden bizonnyal nem volt tudatos, hiszen üzleti haszonra esély sem volt. Az érdek valahol ott munkál a tudat alatt, és lám, mire képes. Elképzelhetjük, mi történhet a valóságos helyzetekben. Az Enron 2000-ben 52 millió dollárt fizetett az Arthur Andersennek, és újabb 100 millió lógott a levegőben. Ez bizony sok pénz volt. Nagyon sok pénz.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.