Történet

Elolvastam Charles Gati könyvét, a Vesztett illúziók-at. Olvastam mást is ötvenhatról mostanában: könyveket, cikkeket, interjúkat, mindenfélét. Elgondolkoztató ilyen töménységben találkozni egy történelmi eseménnyel.

Gati könyve csak kis részben visszaemlékezés: bár maga is részese volt az eseményeknek, inkább azt írja le, amit levéltárakban talált, archívumokból előásott, mások műveiben olvasott, visszaemlékezésekből feljegyzett. Vagyis történészi munkát végez. Mit tehet egy történész? Megpróbálja összeszedni a tényeket: tüntetés, kormányalakítás, harcok, beszédek, katonai csapatmozgások, statisztikai adatok és így tovább. Ezek, mondjuk egy időbeli pontsorozatot adnak ki. Hogy a pontokból vonal legyen, azaz történet, a köztük lévő réseket ki kell tölteni valamivel: értékeléssel, véleményekkel, értelmezésekkel, találgatással, fikcióval. Rengeteg kérdés. Tényleg azt történt egy Moszkvai tanácskozáson, amit valaki feljegyzett róla a levéltár számára? Tényleg úgy gondolkodott egy tüntető, ahogy elmondja? Vajon mit lát valaki, aki bent van az események közepén, mennyi információ jut el hozzá, mennyi ideje, energiája, milyen képessége van azokat feldolgozni? Tényleg meg tud változni valami vagy valaki néhány nap, esetleg néhány óra alatt?

Gati tényleg rengeteg információt ásott elő a legkülönbözőbb forrásokból, tényleg érdekes, amit egyes budapesti, moszkvai és washingtoni eseményekről elmond. De ha valaki arra kíváncsi, milyen volt a magyar társadalom szerkezete, mik voltak a nagy társadalmi mozgások ebben a korszakban, jobb, ha más írásokat is elolvas.            

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.