Tömeg

“Az Egyén, a Személyiség felmászott a XIX. század legmagasabb bércére. Pislogott és hunyorogva nézett körül az erős fényben.

Akkor megindult a mélyből a tömeg, mint egy tektonikus rengés. Megindult, áradt, szintje emelkedett, elborította áradásával a magas bérceket és az Egyént. Most itt tartunk. A világ megtelt tömeggel. Mindenfelé emberek élnek, akik már nem különbözni akarnak, hanem hasonlítani, nem ellenállani, hanem elvegyülni.

De ebből is lesz valami. Egy naponnéhány ezer év nem számítaz Egyén és a Személy öntudata helyébe megszületik a Tömeg személyisége és öntudata. Mint a kas, mint a termeszboly öntudata… És épít, érez, gondolkozik. Nem személyesen, hanem tömegében.

Lesznek hisztérikus tömegek, különc tömegek, egyénieskedő és magányos tömegek.

Ezeket a sorokat Márai Sándor írta a Naplójába 1948 elején. Elgondolkodtató mondatok ezek. Arra hívják fel a figyelmet, hogy az a folyamat, amiről ma sokat beszélünk, már jóval korábban megindult. A számítógépek megjelenése, a Googlevilág, a Web 2.0 csak lökött egyet rajta. A jelenségekhez így is lehet közelíteni, ebből a nézőpontból is lehet egy kicsit gondolkodni rajtuk.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.