Terra incognita

A szállongó hírekből és a blogvilág nyüzsgéséből arra következtetek, hogy az elmúlt egy-két hét egyik fontos témája az adatvédelem, a személyes adatok biztonsága, a magánélet védelme volt. Az apropót minden bizonnyal az adatvédelmi biztosok szokásos éves konferenciája adta, amire az idén szeptember végén került sor Montreálban.

„Terra incognita”, vagyis ismeretlen föld – állt a rendezvény címében. A házigazdák képviseletében a kanadai adatvédelmi biztos egy sor jelenségre hívta fel a figyelmet: terrorizmus, információs tevékenységek kiszervezése, korlátlan adatáramlás a határokon keresztül stb. Megváltozik az adatvédelem, a „privacy” környezete.

Mit hoz a jelen és a holnap? Nézegetem az adatokat. Az amerikai Seisint adatelemző magáncég 450 millió emberről gyűjtött össze információkat. A New York-i terrortámadás után a hatalmas adatbázisra ráeresztettek egy kockázatelemző szoftvert, majd 1.200 „gyanús” ember névsorát átadták az FBI-nak. Öt találatuk volt. Mégis, a szakértők panaszkodnak: az adatbányászat elég hatékony a hitelkártya-csalásoknál, a terroristák viszont ravaszabbak.

Aztán itt vannak a kamerák. A briteknél ötmillió kémleli a népet, vagyis nagyjából tíz embere jut egy. Hasonló arány figyelhető meg az USA-ban is, a számlálóban 30 millió vizslató üvegszemmel. Rendszeresen érkeznek hírek arról, hogy a kamerák mögött szorgoskodó alakfelismerő szoftverek egyre okosabbak. Újabb panasz: a kutatások azt jelzik, hogy a bűnözőket nem riasztják el.

De térjük át a biológiai azonosításra. A britek 4,1 millió ember DNS mintáját spájzolták be egy nagy nemzeti adatbankba, messze lehagyva ezzel az EU más tagjait. Az amerikaiak nagyjából ugyanennyit őriznek.

…És akkor nem beszéltünk arról az irdatlan adatmennyiségről, amit vállalatok – bankok, távközlési cégek, közüzemek, áruházak, e-boltok stb. – halmoznak fel meglévő és potenciális ügyfeleikről.

Na és hogy állunk az adatvédelemmel és a magánélet védelmével? Röviden összefoglalva: rosszul, egyre rosszabbul. A vonatkozó jogszabályok általában két pillérre épülnek: az előzetes tájékoztatásra és az érintett beleegyezésére. Ez a két pillér ma alig több jogi fikciónál – olvasom a véleményeket. Nem lehet minden elektronikus kém mellé közlekedési rendőrt állítani, hogy a klasszikusokat idézzük  A technológia mai világában elmosódnak a határok a legális és az illegális között.

De ludasok vagyunk mi is; mi akik nem törődünk a figyelmezetésekkel és a jogainkkal. Bízunk benne, hogy a rólunk összegyűjtött információkat, az adatbázisokban kirajzolódó személyes profilunkat csak jó célokra fogják felhasználni: harc a bűnözés és a terrorizmus ellen, kedvezmények az áruházban, testre szabott üzleti ajánlatok, és így tovább. Kérdés, ki mit tanult a huszadik század történelméből, vagy tanult-e belőle valamit egyáltalán. Terra incognita?     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.