Telefon és olaj

Jorma Ollila fokozatosan kivonul a Nokiából. Jövőre letszi a vezérigazgatói posztot, és csak az elnökit tartja meg. Erről a hírről pár napja tettem itt egy bejegyzést.

Most itt van mellé egy újabb. A lapok szerint Ollilának lesz egy másik elnöki széke is, méghozzá a Royal Dutch Shellnél.

Mobiltelefon és olaj meglehetősen távol állnak egymástól. Egy régi vitát lehet itt felmelegíteni: mennyire kell értenie technikai szempontból egy vezetőnek ahhoz, amivel a vállalata foglalkozik. Hogy konkrétabbak legyünk: kell-e értenie a Shell elnökének az olajhoz. Nyilván nem árt, ha ért, de azért valószínűleg ki lehet mondani: bizonyos pozíciókban és bizonyos szinttől felfelé már igazából nem a műszaki és konkrét iparági tudás számít, hanem a vezetői: tud-e valaki nagy rendszereket felépíteni és felügyelni, megfelelő embereket megfelelő pozíciókba kiválasztani, motiválni, kultúrát termteni.

A Shellnek Ollila nyilván nem olajipari szakemberként kell. Nem ismerem a kitűnő finn szakmai múltját, de nyugodtan fel merem tételezni, hogy a benzinről nem sokkal tud többet, mint hogy azt kell tölteni a tankba. Ollila a világ egyik legjobb cégét hozta össze egy zavaros, gyatrán teljesítő konglomerátumból. A Shell tulajdonosai most azt kívánják, hogy valaki rázza fel az olajipari óriást, modernizálja a rendszereit, áramoltasson friss vért a vállalati kultúrába.

Adódik itt egy szép elemzési feladat egy stratégiai kurzushoz. Tegyünk egymás mellé három esetet: a régi Nokia-konglomerátumét, a beérett piacon dolgozó távközlési óriásét és a mai Shellét. Na és most, kedves hallgatók, kiscsoportos foglalkozás következik: másfél óra múlva kérem a hasonlóságok és a különbségek elemzését…

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.