Téesz

Ebben a naplóban már több tanévzáró beszédről megemlékeztem azt bizonyítandó, hogy egy ilyen szereplésnek nem kell feltétlenül dögunalmasnak lennie, amit az összegyűlt diákságnak és rokonságnak unatkozva, fészkelődve kell végigszenvednie. Most éppen Tim O’Reilly évzáró beszédét olvastam, amit a Berkeley School of Information hallgatóinak tartott a Kaliforniai Egyetemen. O’Reilly, mint tudjuk, a webkettő apostola, aki most sem tagadta meg önmagát, néhány általános bölcs tanács mellett kedvenc témájáról beszélt, úgy (és most őt idézzük), hogy azt a nagymamák is megértsék. Hogy tényleg megértették-e, azt nem tudom megmondani, de a beszédben van egy gondolat, pontosabban egy kérdés, amin egy kicsit elgondolkodtam.

Mit is mond tulajdonképpen O’Reilly? Azt, hogy a Wb 2.0 lényege, lelke a kollektív intelligencia. A Web 1.0 ezek szerint arról szólt, hogy ügyes emberek mindenféle számítógépes alkalmazásokat fabrikáltak, amiket aztán eladtak nekünk, mi pedig használtuk őket. A Web 2.0 viszont egy “nagy, reakcióképes organizmust” eredményez, ami belőlünk áll, meg az egymással összekapcsolt mindenféle készülékeinkből. (Apropó: úgy tudom, a Hálóra kapcsolt asztali gépek száma rövidesen eléri az egymilliárdot.) Gondoljuk csak el, mondja O’Reilly példaként, valahányszor csinálunk egy linket, a Google okosabb lesz, hiszen a kereső és rangsoroló algoritmusuk ezekre a linkekre épül.

Összerakjuk tehát a tudásunkat, együtt építjük ezt a nagy organizmust a kollektív intelligencia nagy táraival. És most jön a kérdés: kié ez a kollektív intelligencia? Ki rendelkezik felette? Kinek van joga belőle profitot csinálni? Vagyis: ki a tulajdonos? Mert ne feledjük el, aktuális társadalmi és gazdasági rendszerünk a magántulajdonra épül, ingyen ebéd pedig nincs. Úgy tűnik azonban, hogy a tulajdon fogalma itt a Web 2.0 területén kissé homályos, és ezt egyebek között azokből a reakciókból látom, amit egyesek az iWiW eladására adtak. (Pollner kollega május 12-i bejegyzése hívta fel rájuk figyelmemet.). Itt is valamiféle “kollektív intelligencia” épült, és most, hogy eladták, sokan úgy érezhetik: belőlük is eladtak egy darabot. Mint aki bevitte a teheneit a téeszbe, és most azt látja, hogy a téeszt privatizálták.

Ez az egész webkettős tulajdon-probléma érdekes kérdés, minden bizonnyal találkozunk még vele, nem csodálom, hogy ott Berkeley-ben Tim O’Reilly is megemlékezett róla.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.