Távolból írok

Hosszú és élénk vita egy cégnél a távmunkáról: mi is az tulajdonképpen, miben különbözik a mobil munkától, mennyire elterjedt a világban, milyen tapasztalatok vannak, mire jó, mire nem, mikor érdemes csinálni és hogyan. A cég már korábban is csináltatott egy felmérést ezzel kapcsolatban, de akkor leállt a dolog, a jelek szerint leginkább komoly érdeklodés hiányában.

Most egy oktatási célú projektmunka kapcsán ismét előkerült a téma, más körülmények között, közben ugyanis kitört a válság, mások a viszonyok, más a hangulat. A vitából két koncepció rajzolódik ki.

Az egyik szerint a távmunka engedélyezése, feltételeinek megteremtése egy átfogó lojalitás-program egyik eleme lehet: aki megérdemli, az, ha kedve tartja és éppen nincs különösebb akadálya, otthon is dolgozhat. Bizalmat, rugalmasságot lojalitásért. A gazdaságossági szempontok nem lényegesek: a fő az, hogy aki fontos a cégnek, megbízható és hasznos, az jól érezze magát, elfogadható keretek között szabad legyen.

A másik koncepció szerint a távmunkával költségeket lehet csökkenteni, hatékonyságot lehet javítani, méghozzá leginkább egyes tömeges, jól algoritmizálható, személyes kapcsolatot nem igénylő, könnyen ellenőrizhető munkafajták esetében. Megvalósítása beruházást igényel, költségekkel jár, viszont, ha jó helyen és jól csinálják, ez a befektetés megtérülhet.

A vita a megtérülés mérése felé kanyarodik. Egyszeri kiadások, rendszeresen jelentkező fix költségek, változó költségek, közvetlen és közvetlen hasznok. Át kell szervezni a kiválasztott munkafolyamatokat – ez kiadásokkal jár, de a racionalizálás már önmagában megtérülhet. Meg kell teremteni az informatikai feltételeket: vékony kliens, webes szerver, biztonságos, stabil kapcsolat… – hamar kiderül, hogy a feladat megoldássásának technikai akadálya nincs, a költségek elég jól kalkulálhatók. Azt is meg lehet állapítani, hány irodai négyzetmétert lehet megtakarítani, mennyivel kevesebb bérleti díjat kellene fizetni.

Jönnek a nehezebben megválaszolható kérdések. Vajon nőni fog a hasznos munkaidő? Mennyi lehet a hasznos – értsd: valóban munkával eltöltött – munkaideje egy bejárónak és egy távmunkásnak? Ki mit nyer az utazásra fordított idő megtakarításán? Mit fognak szólni az otthoni munkavégzéshez az emberek? Milyen hangulati, lélektani következményekkel kell számolni, és hogyan kell ezeket kezelni? Mi lesz a tapasztalatcserével, a tudásmenedzsmenttel?

A beszélgetés egy kísérleti projekt terve felé kanyarodik. Ki kell választani egy olyan területet, amely megfelel a feltételeknek: nagy tömegű emberi munka, algoritmizálhatóság, megteremthető technikai feltételek. Rögzíteni kell bizonyos elveket: önkéntesség, fokozatosság, támogatás… Modellezni kell a megtérülési számításokat. Kell egy projektgazda, egy projektvezető, kell minden, amire egy tisztességes projektnél szükség van. A vezetés elé döntési javaslatot kell letenni az indításról. Ha a lámpa zöldre vált, figyelni és elemezni kell az eredményeket…   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.