Talány

Sokféle Macbeth-tel találkoztam már, valamennyire vissza sem tudok emlékezni. Láttam például iszapos Macbeth-et a Várszínházban, egy vidéki (Szolnok?) színház előadásában: a színpad közepén egy sárral teli medence volt, abban dulakodtak a szereplők, abban merültek el, az húzta le őket. Láttam a moziban Polanski horror-Macbeth-jét: rengeteg vér, kegyetlenség, vad gyilkolás, a végén pedig utalás a hatalomvágy állandóságára, a hatalom örök körforgására: új lovag indul a boszorkányok felé.

Most, a Katona József Színházban a sírhantok Macbeth-jével találkoztam. A színpadon mindenfelé sírok nyílnak, azokba húzzák, eresztik le a halottakat, a meggyilkoltakat. A gödrök sekélyek, a halottak végtagjai kilógnak belőlük, a holtak visszajönnek. Az utolsó jelenetben, ki-ki derékig a maga sírjában, két férfi püföli egymást kegyetlenül hosszú percekig. Egyiküket végül lefejezik, a másik nyakába medált akasztanak, a trónt pedig egy furcsa figura veszi át, akin nem lehet eligazodni, talányosan viselkedik, talányos dolgokat mond. Közben konganak a harangok, hulló vízcseppek jelzik az időt.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.