Tabloid

Ha már az előzó bejegyzésben a The Wall Street Journal Europe-ot emlegettem: tegnap érkezett meg az első szám az új formátumban. Ők is áttértek ugyanis a nagy “lepedőről” a füzet formára.

 Érdekes dolog ez a tartalommal és a formával. Az olvasás kétségtelenül kényelmesebb lett, az oldalak nem nyeklenek-nyaklanak, a metróban is ki lehet őket teregetni. Az eligazodással sincs probléma, megtalálom a régi rovatokat, csak áttördelve az új méretekre.

Az új forma miatt azonban úgy érzem, hogy a lap veszített valamit a komolyságából. Ez persze csak egy érzés, ami lehet, hogy idővel el is múlik. Tudom, hogy a nyomtatott sajtó példányszáma világszerte csökken, és hallom, ahogy jó páran kongatják emiatt a vészharangot. Az is jól látszik, hogy a régi, tradicionális lapok új utakat keresnek, tartalomban és formában egyaránt, ami alatt leginkább több-kevesebb bulvárosodást és internetesedést kell érteni. Rövidebb cikkek, több hír, kevesebb elemzés, több szórakoztatás, hatásvadászat, gyorsaság, szenzáció. Nem örülök ennek. Kétségtelen tény, hogy az aktuális híreket én is az interneten keresem. de azért nagyon jól tudom, mi a különbség egy gyorsan megírt, a hálóra “real time” kitett tudósítás, és egy átgondoltabb, tartalmasabb cikk között, amit legalább egy napig vagy akár egy hétig érleltek, megkutattak, logikailag rendeztek, nyelvileg rendbe raktak. Meg azt is tudom, mi a különbség az utóbbi meg egy tudományos folyóiratban megjelent, hozzáértő szerkesztőbizottság által megszűrt, tudományosan megalapozott, igényes tanulmány között. Az lenne jó, ha ezek a műfajok megmaradnának, mindegyik a maga helyén. Kérdés persze, van-e erre esély. Hát majd meglátjuk, Wall Street-ék merre veszik az irányt.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.