Szókép

Szeretem a hasonlatokat és a metaforákat. Leginkább akkor szeretem őket, amikor valamit nem értenék meg nélkülük. Ez például egyes szakszövegek olvasásánál szokott velem előfordulni. Közgazdász vagyok, akit érdekel az informatika világa, de a technológiákhoz, architektúrákhoz, programozáshoz, processzorokhoz és meghajtókhoz nem értek semmit. Valamennyi tájékozottságot azonban fel kell szedni, és ilyenkor jól jönnek a hasonlatok és metaforák.

Kíváncsiságtól hajtva most éppen a SOA fajankóknak című könyvet olvasom, vagyis angol eredetiben a Service Oriened Architecture for Dummies-t. (A szótár szerint a dummy gyászhuszárt is jelent, de aligha erről van szó.) Nem véletlenül vettem a kezembe: jó sorozat ez, több kötete is megvan itt a polcon. A sorozatszerkesztői szándék dicséretes: próbáljunk meg elmagyarázni bonyolult dolgokat egyszerű módon.

Hogyan? Hát például használjunk sok hasonlatot, metaforát, példázatot. Ez a SOA kötet tele van ilyenekkel. Lássuk a fontosabbakat!

SÜTEMÉNY. Megfigyelésem szerint az informatika egyik legfontosabb metaforája, ott a helye a hasonló üzenetű KAZAL mellett. Nem akármilyen sütemény, hanem rétegelt tortaféle: piskóta, krém, lekvár, hab. Az IT rétegekből áll, állítja ez a fajankókra pozícionált könyv is. Legalul van a hardver rétege: laptopok, mobiltelefonok, szerverek, drótok, kapcsolók stb. Legfelül van az üzleti szolgáltatásoké: pénzügyi, kereskedelmi és egyéb alkalmazások, office-csomag, üzleti intelligencia és hasonló dolgok.

Középen van a CSŐHÁLÓZAT (újabb metafora), ami lehetővé teszi, hogy a felső réteg futni tudjon az alsón. Ez így kétségtelenül képzavar, de nem teljesen érthetetlen. A csőhálózat (egy lakóházra tessék gondolni) olyan dolgokat tartalmaz, mint például a desktop-menedzsment, a rendszermenedzsment, a konfiguráció-menedzsment meg az adatbázis-menedzsment. A felső réteget az üzlet logikája vezérli, és ebben őt nem szabad korlátozni, figyelmezteti a könyv a fajankókat. Ezért jobb a rétegelt torta a homogén kuglófnál, ami ha egyszer kisült, olyan lesz amilyen, úgy kell megenni, ahogy van, a rétegelt torta viszont rugalmas: ha kell, átalakíthatjuk a tetején az üzletet, miközben a többi réteg a helyén marad.

Szóval rétegelt torta, középen csőhálózattal. Ez hasonlat a javából, már látom is magam előtt az egészet. De maradjunk az ennivalónál. Újabb kulcsmetafora: ÉTTEREM. Rendelünk valamit a pincértől, azt, amire éppen szükségünk van. A pincér leadja a rendelést a konyhának, amit nem látunk, és jobb is, ha nem látjuk, mert esetleg elmenne az étvágyunk a látványtól. A konyha elkészti az ételt, szól a pincérnek, aki kihozza nekünk. Én, a pincér és a konyha: mi egy szolgáltatás-orientált architektúra, azaz SOA komponensei vagyunk.

A konyha akár egy hatalmas KÖZÜZEM is lehet, amit sokan használhatunk, nem kell saját tűzhellyel bajlódni, egyszerűen használjuk belőle ami éppen kell, megrendeléses, azaz on demand alapon. Tényleg, nahát, kinyílt a szemem, mától másképp járok étterembe. Szoftver szolgáltatásként közüzemekből. Rendeld meg, fizess elő rá – ha nem érted, gondolj a GÁZra, az ÁRAMra vagy az ÚJSÁGokra – újabb hasonlatok.

TÁNC, méghozzá páros tánc. Miért tudnak vadidegen emberek alkalomadtán minden probléma nélkül bonyolult páros táncokat lejteni egymással? Hát azért, mert azonos szabályok, protokollok szerint járnak el, ami nagyon fontos, ha össze akarunk kapcsolódni, és nem csak úgy ugrabugrálni egymás előtt. De magunkon kívül mit szoktunk még összekapcsolni? Például egy HI-FI TORONY komponenseit: a lemezjátszót, a CD-t, az erősítőt  meg a többit. Ugye, milyen jó, hogy sokféle dobozból sokféle tornyot lehet összerakni? Menyivel rugalmasabb megoldás ez, mint az egyetlen gigantikus alkalmazássá összeöntött rádiósmagnó, amit nem lehet szétszedni, variálni, átalakítani!

…És ezzel már adja is magát az újabb metafora, könnyű kitalálni, hogy mi: hát a LEGO! A világ legjobb játéka, minden passzol benne mindenhez, mégis minden szétszedhető, átalakítható, variálható. A SOA ebből a szempontból az IT-s LEGO-álom újabb felvonása: sokféleképpen összerakható komponensek, könyvtárakból lehívható, különböző logikák szerint egymáshoz illeszthető szolgáltatások. Az összekapcsolhatóság fontos feltétele a szabványosság: a LEGO kockák minden dudora és lyukacskája tökéletesen egyforma.

De mi jó hasonlat még a szabványosságra? Hát a VILLANYKÖRTE! Megveszed, becsavarod – pontosan passzol és már világít is! Tényleg, mire is mennénk szabványok nélkül…

De ne komolytalankodjunk: a SOA újabb lépés a szoftveres világ iparosodása, azaz INDUSZTRIALIZÁCIÓja felé. Bonyolult szó, bonyolult hasonlat; figyeljünk rá, mert jóslat is van benne: az IT ugyanazon a pályán halad, mint mondjuk az autóipar: kézművesiparnak indul, de aztán jönnek a szabványos, cserélhető alkatrészek, futószalag, testreszabás tömeggyártott komponensekből, fordizmus… Egy alkatrész miatt ne kelljen az egész autót átalakítani, kidobni.

Újabb metafora: PULÓVER. Nem akármilyen pulóver, hanem amiből gond nélkül ki lehet húzni egy szálat, az egész nem fog szétbomlani, mert a szálak függetlenek egymástól, miközben mindegyiknek megvan a maga szerepe, együtt alkotják azt a puha tapintású, meleg ruhadarabot, ami megvéd engem a megfázástól.

Ez a pulóver-hasonlat hasznos, de nem eléggé emelkedett: mennyivel szebben hangzik az, hogy FÖDERÁCIÓ, azaz „önálló kormányokkal rendelkező tagországokat összefogó, közös központi irányító szervekre épülő államszervezeti forma”, hogy pontosan idézzük a szótárt. Egység és szabadság, közös szabályok és rugalmasság, sokféleség és egység – ez is kell a SOA-hoz, mert nem lehet mindent egyetlen keretbe bepasszírozni; sokkal valószínűbb, hogy több kisebb SOA-birodalom föderációjára lesz szükség, amihez kell egy jó KORMÁNYZÁSi modell is, gondoljunk csak az USA államberendezésére…

De miért van szükség mindezekre? Hát azért, mert ami a szoftverek és alkalmazások világában mára kialakult, az egy BÁBEL, ahol rendet kell teremteni, hogy minden program szót értsen a másikkal. Bábel tornya, ez bizony szép hasonlat, jó hely van itt a bejegyzés végén. Vagy fejezzük be inkább valamivel, ami egy másik világra utal? A múlt heti (szeptember 15.) The Economist Josh Greenbaumot, az EAC tanácsadóját idézi: „Az emberek még mindig nem felejtették ez a régi viccet, miszerint az SAP-t bevezetni annyi, mint BETONnal kiönteni a vállalatot…”          

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.