Színház, szobor, film

Örkény Színház: Sirály. A véletlen úgy hozta, hogy másnap a tévéban a Sirájt adták Krétaköréktől, így a kettő együtt külön érdekes volt. Anton Pavlovics köszöni, jól van, és ez a lényeg. Mostanában keményen játsszák, de ez csak jót tesz neki.

Szépművészeti Múzeum: Gaston Lachaise kiállítás. Bevallom, korábban semmit sem tudtam róla. “Amerikai sztárszobrász” – írja róla a katalógus. Volt neki egy Isabelje, akivel még Franciaországban bolondultak egymásba. Leginkább ez az Isabel érdekelte, ő a Nő, aki a kiállítás címét is adja. Szóval Isabel minden mennyiségben, minden helyzetben, Isabel fontosabb részei külön kiemelve. Egyébként szép.

Mozi: Hervadó virágok. Csendes, lassú film. Bill Murray az utóbbi időkben rendszeresen eljátssza azt az öregedő, rezignált, antennáit már befelé húzó férfit, akinek anyagi gondjai éppenséggel nincsenek, éli az életét, de abból nagyon hiányzik valami, és azt néha elindul megkeresni, vagy az kezdi keresni őt. Itt nőknél keresi, volt kedveseinél, akiket egyébként remek színésznők alakítanak, köztük Sharon Stone és Jessica Lange – őt egyébként bármiben szívesen megnézem. Keveset beszélnek, és nem is az a fontos, amiról szólnak, hanem amiről nem. Murray leginkább a szemével játszik. Jarmusch-mozi.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.