Szerencse

Maradjunk még egy pillanatra a Mentánál. Péntek délután volt egy kerekasztal-beszélgetés a média, az informatika és a távközlés konvergenciájáról. A résztvevőket egyebek között arról faggattuk, mit jelent ez a cégük számára, milyen irányba mozognak a három konvergáló iparág által kifeszített stratégiai térben.

Simó György (Magyar Telekom) megemlítette a Vivendi példáját. Az egykori közműcégből Jean-Marie Messier modern internetes média- és távközlési vállalatot csinált. Csak éppen túl korán, pont a dotcom válság előtt, aminek a szele aztán elfújta a nagy reményeket. A Vivendi példája Michael Raynor The Strategy paradox című, idén megjelent könyvében is megtalálható, más távközlési és informatikai esettanulmányok illusztris társaságában.

Mi a stratégia lényege? – teszi fel a kérdést a szerző. A stratégiai lényege a koncentrálás: elhatározunk valamit, elkötelezzük magunkat mellette, összpontosítjuk rá az erőforrásainkat, koncentrálunk. Erősen koncentrálunk. Koncentrálás nélkül csak kisszerűség, szerencsésebb esetben halovány középszerűség van. Aki a csúcsra akar jutni, koncentrálnia kell. Csakhogy van egy bökkenő. Aki koncentrál, bizonyos feltételezésekkel él a jövővel kapcsolatban. A jövő azonban kiszámíthatatlan – hogy miért, arra Raynor egy egész sor okot felsorol. A stratégia tehát tulajdonképpen fogadás: fogadjunk, hogy ez vagy az történik. Én hiszek valamiben, arra összpontosítok. Ha bejön, nyerek. Ha nem jön be, veszítek.

Min múlik a nyerés? Hát leginkább a szerencsén – álltja a Deloitte Consulting munkatársa. Akik veszítenek, eltűnnek a szemünk elől. Akik nyernek, mennybe mennek, vezetőiket látnokoknak nevezik, a cégről dicshimnuszokat zengnek. Pedig csak szerencséjük volt, jó oldalra álltak egy adott pillanatban, jó lóra tettek. Nem voltak okosabbak azoknál, akik szintén komolyan vették a stratégiát, jövőt vizionáltak, szemüket egy kiválasztott pontra szegezték, összpontosítottak, koncentráltak – de pechük volt, a ló lesántult a kanyarban, a vízió légvár maradt.

Könnyű a Sonyt utólag bírálni a Betamax meg a MiniDisc miatt. Az igazság az, állítja Raynor, hogy a japán óriás remekül forgatta a stratégia fegyverét: gondolkodott, elemzett, döntött, koncentrált, a jövőt azonban nem láthatta előre, a technikai fejlődés és a verseny ködében nem lehetett előre megjósolni egy sor fontos tényező alakulását. A piacgazdaság ilyen darwini világ.

Ezek érdekes gondolatok, pláne azzal a high-tech példaanyaggal együtt, amit Raynor elénk tálal. A tanácsok már gyengébbre sikerültek: homályos, elméletieskedő gondolatok a kockázat megosztásáról, a diverzifikálás fontosságáról. Tarts több vasat a tűzbe. Egy láb nem elég. Ne egy kosárba minden tojást. Na igen.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.