Szellem

A nyár a krimiolvasás szezonja. A nyári krimit gondosan kell kiválasztani. Aki sok krimit olvas, megengedheti magának, hogy találomra vegye le a polcról a következőt. Aki keveset, és én közéjük tartozom, az jobb, ha biztosra megy.

Richard Harris – ismerős név. A Fatherland és az Archangel kifejezetten jó volt. Az Enigma érdekes. A Pompeii kevésbé sikerült, ezért aztán a sorban következőt kihagytam, de most mégis úgy döntöttem, tegyünk egy próbát a legújabbal, a The Ghosttal. Jó döntés volt. Harris két kisélet után visszatért az ókori Rómából, és ismét mai témához nyúlt. Politika, terrorizmus, kémkedés, közélet. Úgy látszik, Harris ebben van igazán otthon.

A Ghost jó krimi: izgalmas, vannak benne mindenféle csavarok, fordulatok, lassan gyűlő bizonyítékok. De ami még fontosabb: Harris nagyon jól ír. Tud írni. Ez abból is látszik, hogy egy-egy bekezdés, mondat, vagy akár egy jelző néha érdekesebb, mint a mesterien bonyolított cselekmény. A Cambridge-ben nevelkedett szerző két-három jól megválasztott szóval kiváló figurákat teremt.

A főhős, aki elmondja a történetet, híres embereknek segít önéletrajzot írni. Pontosabban nem segít, mert a hírességeknek vagy nincs idejük erre, vagy nem is tudnak írni, jó könyvet legalábbis nem. Beszélgetni kell velük, meséltetni kell őket, aztán az összeszedett információkat, történeteket könyvvé kell formázni, lehetőleg bestsellerré, aminek címlapján aztán a kérdéses híresség neve díszlik, legfeljebb valahol belül említik meg, hogy X vagy Z segített neki; de az is előfordul, hogy a tulajdonképpeni szerző nem is adja a kész munkához a nevét, amire jó oka lehet.

A főhős tehát “ghost writer” – innen a cím, ami egyébként jóval talányosabb, mert többen is “kísértetek” ebben a történetben, sőt, maga a mesélő is többféle értelemben “ghost”, így hirtelenjében akár hármat is fel tudnék sorolni. Ez a foglalkozás nyilván kiváló lehetőség különböző hírességekkel – kivénhedt popsztárokkal, bálványozott focistákkal, nyugdíjazott politikusokkal – való megismerkedésre. Harris hősének most éppen a volt brit miniszterelnök jut, akit viszont éppen… De nem akarom elmesélni a történetet. Azt viszont el akarom mondani, hogy Harris magáról az írásról is ír, méghozzá érdekes és tanulságos dolgokat, néhány tanácsát meg is fogom fogadni.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.