Székfoglaló

Péntek délelőtt elmentem az Akadémiára és meghallgattam Csaba László székfoglalóját. Azt hittem, valamilyen aktuális gazdaságpolitikai kérdést fog górcső alá venni, de nem így történt; a közgazdaságtannal mint tudománnyal foglalkozott: mire képes, hol vannak a jelenlegi korlátai, miért vált uralkodóvá benne a „mainstream”-nek nevezett irányzat (jómagam sose tudtam pontosan, hogy mi ez – talán az elvont, erősen matematizáló közgazdaságtan általában), mi a szerepe ebben az intézményesülés képességének, a vezető közgazdászok személyes varázsának, az intézményi vonal belső háborúinak meg egy sor más tényezőnek, de leginkább annak a törekvésnek, hogy a közgazdaságtan azzal bizonyítsa saját tudományos voltát, a „komoly” természettudományokkal való egyenrangúságát, hogy mindent mérni és számszerűsíteni próbál, meg persze matematikai logikával és eszközökkel igazolni.

A tudományosság egyik próbaköve az lehet, hogy van e a mindenféle modelleknek, egyenleteknek és függvényeknek előrejelző képessége, vagyis a használók meg tudják-e mondani, hogy bizonyos helyzetből mi következik, növekedés lesz-e vagy lassulás, nőni fog-e az olaj ára vagy éppenséggel csökkenni, erre megy-e a tőke vagy inkább amarra, ha itt beavatkozom a rendszerbe, akkor ennek alapján egy másik ponton milyen fejlemény várható. A jelek szerint ezekkel a képességekkel bizony gond van; ezt még egy egyszerű újságolvasó is megállapíthatja, érdeklődéssel szemlélve azt a sokféle véleményt és jóslatot, amiket például a mai amerikai gazdasági helyzettel vagy a dollár árfolyamával kapcsolatban jeles közgazdasági szakértők publikálnak. Arra is figyelnünk kellene, jelezte Csaba László, hogy a természettudományok is változnak, arrafelé is új szelek fújnak, talán lenne mit tanulni tőlük.

Érdekes dolgok ezek. Úgy emlékszem, nemrég Török Ádámtól olvastam egy hasonló témájú írást a Magyar Tudományban. (Ha megtalálom a hálón, ide teszem a linket, olvassa más is. Megvan, íme!)

Még egy érdekes gondolat a székfoglalóból: a „mainstream” közgazdaságtan számára az egyes vállalat érdektelen. Érdektelen, mert csak nagy tömegű adattal lehet valamit kezdeni, mindenféle statisztikai eljárásokat alkalmazni rajta. Ha ez így van, ez az alapállás számomra teljesen érthetetlen: olyan, mint ha egy biológus azt mondaná: számára csak egy nagy csapat krokodil érdekes, egy krokodillal nem tud és nem akar semmit se kezdeni. A magam részéről az egész gazdaságtanból pont az egyes vállalatok viselkedését tartom a legérdekesebbnek: ha egy viselkedését jól megérteném, valószínűleg a többivel is tudnék valamit kezdeni. Valaha azt hittem, hogy ez egyszerű feladat, ma viszont már másképp látom.

„Economics as an academic discipline – írja Paul Ormerod – does have a very valuable strength: it trains people to think analytically… But, in essence, economic theory remains rooted in a vision of the world which was derived from the physical sciences of the nineteenth century… These have been much less successful, however, when applied to human social and economic systems.” Majd így folytatja: „In the textbook world, running a business is easy. Almost all the problems which exercise management are swept away. Rather, they are never mentioned at all. Despite this, economists have an irritating habit of claiming the discipline is the first to explain anything worth knowing about how the business world works.”

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.