Száz egeret fognék

Ha én politikus lennék… De nem vagyok az. Mindazonáltal elmorfondírozok néhány kérdésen, amikor kezembe veszem azt a kerületi önkormányzati újságot, amit minden hónapban bedobnak a levélszekrényünkbe, ha egyáltalán elfér a sok, azonnal a kukába továbbított reklám mellett.
Szóval, ha én politikus lennék, pontosan tudnám, hogy nem is olyan sokára választások lesznek, amiket meg kell nyerni. Éppen ezért megpróbálnék még intenzívebben kommunikálni a tömegekkel. Programjaimat, jelszavaimat a szerint állítanám össze, hogy hány ember szimpátiáját lehet megnyerni velük, hányan fognak bólogatni a szónoklataim hallatán, mondván, hogy ez az ember a szívünkből beszél, megérdemli, hogy az ő nevét és pártját ikszeljük be a paneliskola 2.b osztályában, ahol az urna lenni szokott.
Arra is ügyelnék, hogy olyan dolgokat mondjak, amit aztán másnap reggel a tévében nem tud valaki néhány adattal kézből megkontrázni. És azt se mondják rám: na, ez megint bedőlt valamelyik érdekcsoport szirénhangjának.
Közben persze azt is tudnám – mert jó politikus lennék -, hogy néhány hosszabb távú kérdésben is dönteni kellene. Itt van például a második nemzeti fejlesztési terv, népies nevén az NFT 2. Ebben meg kellene jelölni, hogy mennyi pénzre tartunk igényt az EU-tól, és mire akarjuk költeni. Elvileg sokféle dolog szóba jöhet, egyebek között az informatika is.
Kérjünk és költsünk sok pénzt informatikára? Elgondolkoznék a kérdésen. Hány hívet szerezhetek magamnak, ha azt mondom: igen? Hányat, ha sokszor mondom és hangsúlyosan? Hányat, ha valami más helyett mondom? (Mert mindent azért nem mondhatok.) Hány embernek, hány potenciális szavazónak lenne jobb, vagy hányan hinnék, amikor szavaznak, hogy jobb lesz nekik? Hány ember érezne valami bizsergést a szavaim hallatán?
A kerületi újságban hosszú beszámolót találok egy politikai rendezvényről. A meghívott előadó (vagy inkább az előadó hívta meg a közönséget?) programról, célokról, törekvésekről, jelszavakról beszél. Politikai és választási szempontból a programok akkor jók, ha sokan magukra és problémáikra ismernek bennük. Kiválasztok ezek közül néhányat és megnézem, mit tudnék melléjük tenni az informatika oldaláról. Szeretik ezek a célok az informatikát? Szereti őket az informatika?
Vegyük rögtön az elsőt: munkahelyteremtés. Politikai szempontból jól hangzik, forró témáról van szó, mivel idehaza is nő a hivatalos munkanélküliség, Európa egyes országaiban pedig egyenesen ijesztő a helyzet. Több munkahely lenne Magyarországon informatikai beruházásoktól? Hát, legyünk óvatosak. A jósatok ellenére az informatika fejlődése, a számítógépek terjedése nem hozott drámai munkanélküliséget a világban. De nem is csökkentette a rátákat. Strukturális változásokat viszont hozott, a statisztikákból elég jól láthatók a tendenciák. Ha pontosabban akarnánk fogalmazni, valami ilyesmit mondhatnánk: a közelmúlt recessziója után a vállalati munkaerő-kereslet nehezen akar nekilendülni, a szerkezeti átalakulásoknak pedig sok vesztese van. Jól hangzik ez politikailag? Hát… Az biztos, hogy ha ezzel operálnék, bővebb magyarázatot kellene adnom, a célok kitűzésénél pedig konkrétabbnak és árnyaltabbnak kellene lennem: sokkal pontosabban kellene megmondanom, mire is akarjuk az a sok pénzt költeni, és mik a siker feltételei. Ű
A bonyolultabb magyarázatokat viszont kevesebben értik meg, és nem is lehet őket plakátokra írni.
Vegyünk egy másikat: több jövedelmet, igazságosabb jövedelemelosztást. Az első fele tulajdonképpen rendben lenne: jól működő informatikai vállalkozások, az informatikát okosan használó vállalatok nyilván több nemzeti jövedelmet termelnének. Egy közgazdász nyilván azt is hozzátenné: a dolognak akkor van értelme, ha az informatikai beruházások több jövedelmet hoznak az alternatív befektetéseknél. Alternatívák pedig vannak, és intenzíven lobbizó érdekcsoportok is vannak mögöttük. A fehérneműt tehát alaposan fel kellene kötnöm, hogy vitaképes legyek.
Na és mi van az igazságossággal? Állíthatjuk azt, hogy amióta a modern technológia nekilendült, igazságosabb, egyenletesebb lett a jövedelemelosztás? Attól tartok, nem, sőt, a jövedelmi ollók sokfelé mintha még jobban kinyíltak volna. Az infokommunikációs verseny felerősítette a globális versenyt, ez a verseny pedig egyelőre polarizál.
Biztonság. Politikailag ez is jól hangzik. Vegyük a saját estemet: az elmúlt 15 évben a tágabb családom legalább 20-25 betörésen, autófeltörésen, lopáson esett át, és ezzel aligha tartunk rekordot. Aztán, ha kicsit messzebbre tekintünk, itt van a terrorizmus, itt van a magánélet védelme. Növeli az informatika a biztonságot? Inkább valamiféle versenyfutás folyik: a bűnözők legalább annyira ügyesebbek lesznek tőle, mint a bűnüldözők.
Egészség. Remek politikai jelszó. Mindenki tudja, hogy e téren nagyok a bajok és rengeteg a tennivaló. Művelt és tájékozott politikusként tudnám, hogy informatikai eszközök okos használatával nagyot lehetne lendíteni az egészségügy szekerén. Ha egy tehetségesebb középiskolást tanulmányútra küldenénk egy átlagos hazai kórházba, valószínű, hogy sok értékes javaslattal állna elő. Informatikai beruházásokkal viszont nem jutnék messzire általános reform nélkül, az pedig eddig mindig elmaradt. Hogy miért? Talán azért, mert nyerni vele csak hosszú távon lehet, az meg politikai szempontból túl messze van. Bukni viszont rövid távon is lehet, az pedig túl közel van. És egyáltalán, elhinné valaki, ha azt mondanám, most aztán tényleg belekezdünk – de persze csak a választások után?
Jelszóból van még néhány: versenyképesség, tanulás, adócsökkentés… Itt egyelőre abbahagyom. Ha én politikus lennék… Töprengenék. Egyelőre marad a száz egér.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.