Szappan

Film: Szerelem a kolera idején. Nem vagyok Márquez-rajongó – egyszerűen jó írónak tartom és kész. A világa, ez a buja, forró, lüktető, organikus dél-amerikai világ valahogy túl távoli nekem. A Szerelem a kolera idején szép film, jó film, hosszú, kissé unalmas film. Nézhető. Négyes, vagyis jobb a közepesnél. A színészek kiválóak, a látvány, a kidolgozottság néha tényleg lenyűgöző. Minden a helyén van. Éppen csak nem valami érdekes az egész. Megnézi az ember, aztán hazamegy. Ezen is túl vagyunk. Ezt is láttuk.

A fiatal távírász beleszeret a kissé primitív öszvérkereskedő szépséges lányába. A lány viszontszereti. Hogy tulajdonképpen miért szeretik egymást, nem derül ki. Csak. Ilyen a szerelem. Természetesen nem lehetnek egymáséi. A lány egy tehetséges és szimpatikus orvos felesége lesz (az ember azt gondolja: na, ez egy egészen jó döntés volt), a kissé nyámnyila fiú szép lassan emelkedik a ranglétrán, és közben élénk nemi életet él mindenféle nőkkel, akiknek talán pont a nyámnyilasága tetszik: na, itt egy gyenge férfi, akinek segítségre van szüksége, aki nem akar majd tőlünk semmit és nem fog bántani se.

A lány gyereket nevel, a fiú hivatalnokoskodik. Egyikük se él rosszul, de egyikük sem boldog igazán. Mindketten várják a másikat. De miért drukkoljak én nekik? Miért izguljak, hogy meg tudnak-e maradni egymásnak, megmarad-e bennük a szerelem?  Engem a nézőt egyikükhöz sem köt semmi. Mit szeressek rajtuk? Követem a történetet mint egy szappanoperáét, nézem a fantasztikus tájakat, a tarkaruhás embereket, a várost, a dzsungelt, a papagájokat, a tűzijátékot.

Nézem, jól érzem magam, de a lelkem nem rezdül meg. Bizony, ez nem Bergman. Bergmannál a szereplők lelkében öt perc alatt történi annyi, mint ebben a filmben ötven év alatt. Pedig ki se mennek a szobából, át sem ülnek egy másik fotelbe. Bergmannál nemcsak a szereplőknek van viszonya egymással, hanem a nézőnek is a szereplőkkel. De Bergman már nincs közöttünk. Marad a hosszú-hosszú történet, a Finánc Rousseau képeire emlékeztető dzsungelvilág, a mesébe – szerencsére – belekevert irónia.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.