Stefánia

Fanni hagyományai. Írta Kármán József. A címre és a névre a gimnáziumból emlékszem. Nem volt kötelező olvasmány, csak tanultunk róla. Furcsa cím, talán ezért maradt meg az emlékezetemben. A Fanni is furcsa, a „hagyomány”-ról meg azt hittem, hogy valamilyen szokás, tradíció, a cím tehát azt jelenti, hogy Fanni szokásai.

Most megtudtam, hogy nem ezt jelenti, hanem ami Fannitól maradt, amit Fanni ránk hagyott. Szabó Magda azonos című drámájából tudtam meg, amit most olvastam el A macskák szerdája című kötetben. Fanni a történelem áldozata. A történelemé, amiről igazából nem tud semmit. Fanni csak beleszeret valakibe, de szerencsétlenségére pont a történelembe szeret bele. Választottja a Martinovics-összeesküvés részese. Szervező követ, aki faluról falura, házról házra jár, és szövi az összeesküvés szálait. Mindenütt udvarol kicsit a lányoknak, hogy leplezze a küldetését. Aztán beleszeret Fanniba, és a lány viszontszereti. A történelem viszont erősebb. Az összeesküvést leleplezik. Jönnek a katonák, kutatják a szálakat, bezörgetnek az összeesküvőkhöz, bilincsbe verve viszik el őket.

Fanni mindebből mit sem tud, mit sem ért. Kedvese bizalmat kér tőle, de túl sok az ellentmondás. Fanni nem várja meg, inkább meghal. Közben a világ táncol, tréfálkozik, disznót öl, pletykálkodik. Nem szereti a felforgatókat. Fanni nem tudja, hogy felforgatót szeret. Talán ha tudná… De nem lehet neki megmondani. A császár emberei ravaszak. A szálakat nehéz elrejteni. Fanni sem láthatja őket. Marad neki a várakozás, majd a csalódás. Neki talán jobb lett volna, ha tudja. Másoknak talán nem. Amit Fanni lát, az nem a valóság, vagy túl kevés a valóságból. Hibáztatható ezért valaki? 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.