Röjtökmuzsaj 17

A múlt hét végén három napot a tizenhetedik röjtökmuzsaji Vezérigazgatói Találkozón töltöttem. Sokan voltak, különösen a mindig izgalmas első napon. A fő téma természetesen a válság: kit hogyan érint, ki mit csinál, ki hogyan magyarázza az eseményeket, ki mit vár a közeli és a távolabbi jövőben.

A magyarázatok tekintetében teljes a bizonytalanság, vagy mondjunk inkább sokféleséget. Kétségtelen, hogy sokak számára az ez első igazi „válságélmény”, hiszen az előző 2000-ben gyakorlatilag csak az ICT szektort érintette komolyan, és inkább lassulásnak volt nevezhető, mint visszaesésének. Amire igazából emlékezni kellene, az a nyolcvanas évek vége, a kilencvenes évek eleje, vagyis a rendszerváltás. Statisztikai szempontból a válság akkor mélyebb volt, egész iparágak omlottak össze, tradicionális nagyvállalatok zártak be, egekbe szökött a munkanélküliség és az infláció. Volt viszont válasz: piacgazdaság, privatizáció, külföldi tőke, többpártrendszer, demokrácia. A mostani válság egyelőre nem olyan mély, és remélhetőleg nem is lesz olyan. A legfontosabb különbség: ez most a piacgazdaság válsága.

Sok országban az ilyesmi nem jelent meglepetést. Hozzászoktak. Volt már ilyen, lesz még ilyen. Mi viszont egyelőre levegő után kapkodunk, magyarázatot és választ keresünk. Nincs ebben gyakorlatunk. A volt rendszer lassan kibontakozó válságához szoktunk hozzá, lásd a megfőtt béka esetét. Mit lehet tenni azon kívül, hogy ki kell várni a végét? Röjtökmuzsajon az előadások többsége erről szólt.        

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.