Röjtökmuzsaj 15

“Az állam tehát, amelynek üdve valakinek lelkiismeretétől függ, s amelynek ügyei csak akkor gondozhatók kellően, ha ez ügyek intézői lelkiismeretesen akarnak cselekedni, egyáltalán nem lesz állandó. Hogy fennmaradhasson, közügyeit úgy kell elrendezni, hogy intézőik, akár az ész, akár az indult vezeti őket, ne is juthassanak abba a helyzetbe, hogy lelkiismeretlenek legyenek, vagy rosszul cselekedjenek. Az állam biztonsága szempontjából nem is lényeges, milyen érzület készteti az embereket a dolgok helyes intézésére; a fontos az, hogy helyesen intézzék őket.”

Az idézőjelekből kitalálható, hogy e blogbejegyzés fenti indító bekezdését nem én írtam. A szerzője Spinoza, az idézett sorok az 1677-ben kiadott Politikai tanulmányában találhatók. Akkor jutottak eszembe, amikor leültem bejegyzést írni az e héten lezajlott röjtökmuzsaji Vezérigazgatói Találkozóról, szám szerint a tizenötödikről.

A Politikai tanulmány első fejezetéből ítélve Spinoza nagyon józanul gondolkodott az emberekről. Az emberek olyanok, amilyenek – mondja -, mindenféle vágyaik, indulataik, érdekeik vannak, amiket nem tudnak levetkőzni. Ne közvetlenül tőlük várjuk tehát, hogy irányító pozícióba kerülve helyesen cselekedjenek. Amitől az állam biztonságát remélhetjük, az a jól megcsinált rendszer, ami a helyes irányba kényszeríti őket. Igen ám, de ki tervezze meg ezt a rendszert, ki és hogyan szerezzen érvényt neki? A kutya itt van eltemetve.

Ha röviden kellene megfogalmaznom, mi volt jó a mostani Találkozó programjában, azt mondanám: a józan hangvétel. Az a jó érzés, hogy így is lehet véleményt mondani, beszélgetni és vitatkozni. Józanul, tárgyilagosan, mindenféle idétlen és ízléstelen aktuálpolitikai megnyilatkozás, olcsó hatásvadászat nélkül. Üdítő érzés volt, pedig nehéz témák voltak terítéken: növekedési kilátások, foglalkoztatottság, társadalmi csapdák, reformok, munkaerőmozgás a Magyarország-Szlovákia-Románia háromszögben, a jelzáloghitel-válság következményei, verseny a gázpiacon, vállalkozási esélyek az informatikában, kintlévőségek kezelése, adatbiztonság és így tovább.

Milyen volt az általános hangulat? Röviden: a problémákat mindenki érzékeli, csodavárás nincs. Mi lenne a csoda? Ha a gazdaság problémáit (szinte jelentéktelen növekedés, stagflációs tünetek, rendkívül alacsony foglalkoztatási szint, munkaerő-piaci gondok, fenntarthatatlan szociális támogatási rendszer stb.) néhány ügyes húzással, egyes szabályozó karok átállításával meg lehetne oldani. Több előadásból azt olvastam ki, hogy állapotunk, gondjaink determináltsága, hosszú távú meghatározottsága nagyon erős. Be vagyunk zárva a képességeink, a kultúránk, a gondolkodásmódunk, a politikai viselkedési mintáink, öngerjesztő ciklusaink, társadalmi csapdáink (Hankiss Elemér ismét itt volt közöttünk) falai közé.

Kitörni ebből csak valamiféle átfogó stratégiai terv, soktényezős, sokfrontos program segítségével lehetne, ami ki kellene dolgozni és meg kellene valósítani – és máris elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, amit a Spinoza-idézet végén feltettünk: ki tervezze meg, és ki fogja megvalósítani?     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.