Retró

Csütörtökön és pénteken Menta Soporonban. A háromnapos rendezvény (én csak az első kettőn voltam), ahogy a címe is mutatta, a kormányzati reformok jegyében futott, ami teljességgel érthető: sok pénz, sok potenciális megrendelés – mi kellene más?

Mégis, ha valaki csak úgy becsöppent volna a Marsról, azt gondolhatta volna: milyen belterjes, befelé forduló ez a magyarországi IT szakma. Legnagyobb éves seregszemléjére állami hivatalnokokat hív, velük beszélget, tőlük remél üzletet, lehetőleg hosszú távra, kiszámíthatóan, stabilan. Néha kifejezetten retró érzésem volt. A nyolcvanas években, egy felsőoktatási intézmény munkatársaként sokszor ültem úgynevezett „vezetőképző” programokon. A teremben vállalati vezetők, az asztal mögött, az előadói dobogón a hivatal képviselői, akik a „tervről” beszélnek: mire mennyi jut, mi indul, mi késlekedik, mire lehet számítani, ki mennyit kap és mire. Beszélnek, többnyire szürkén, színtelenül, a hallgatóság meg próbálja kihámozni, mi is lesz ebből.

Kint élénkebb a hangulat. Egyik beszélgetőtársam a magyar szoftverexport nagyságát (szolgáltatásokkal) évi 50-150 millió dollárra becsüli. Én tudom, hogy számokat csak úgy egymás mellé tenni ronda és felelőtlen dolog, hiszen vannak körülmények, van történelmi múlt, vannak mindenféle külső meg belső tényezők, de most nem állom meg, hogy ne írjak ide valamit. Az indiai IT szolgáltató, vállalatként gyakorlatilag nulláról induló Infosys éves bevétele nemrég meghaladta a kétmilliárd dollárt. Legjobb tudomásom szerint ennek nagyjából a két (!) százaléka származik a hazai piacról. A többi mind export, főleg amerikai export. Az IBM-nek ma nagyobb részesedése van az indiai piacon, mint a hazai vállalatoknak.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.