Rejtély

Film: Rejtély. Jó film, érezhetően leköti a közönséget. Francia film, abból a fajtából, amit szeretek, vagyis története van és színészek játszanak benne. A téme ismerős: éldegél valahol egy jómódú házaspár, nincsenek gondjaik, problémáik, ám egyszer csak történik valami, ami felborítja a világukat, kihúzza a lábuk alól a talajt. Minden bizonytalanná válik, visszájára fordul. A mi házaspárunk megtudja, hogy valaki figyeli őket, videókazettákat küld fenyegető rajzolt üzenetekkel. Aztán előkerül a bűn, amit a férfi követett el a múltban, gyerekkorában. Mivel innen kezdve nincs egy nyugodt perce, megpróbál utánajárni a dolgoknak, és meg is találja azt, akivel szemben a vétséget elkövette. Aztán mégse oldódik meg semmi, megmarad a rejtély, leginkább az, hogy ki is figyeli tulajdonképpen a férfit, ki készíti a filmfelvételeket: talán maga az áldozat, talán az isten, aki mindent lát és nem felejt, talán a lelkiismeret, amibe minden kitörölhetetlenül bevésődik. A másik rejtély: vajon miről beszélgethet az utolsó percekben a két fiatal, a férfi gyereke és az egykori áldozat fia, akiket csak távolról látunk, ugyanabból a rögzített kameraállásból, amiből a bonyodalmakat elindító videókat is felvették. Van rejtély, lehet gondolkodni.

És még valami. A filmben, egy jelenet erejéig, feltűnik Annie Girardot. Jóval hetven fölött járhat már. Amikor írni kezdtem ezt a bejegyzést, azon gondolkodtam, miben láthattam először. Rá is jöttem, pontosabban a képeket fel tudtam idézni, de a film címe nem ugrott be, csak az, hogy Belmondo volt benne a férfi, akivel egy véletlen találkozás alkalmából egymásba szeretnek. Mit tesz ilyenkor az ember? Beírja a két nevet a Google-ba, és máris itt az eredmény: hát persze, “A férfi, aki tetszik nekem”, Claude Lelouch kedves filmje 1969-ből.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.