Reggel, este

Tegnap reggel egy nagy tanácsadó cég két munkatársa látogatott meg. Felmérést készítenek az elektronikus kereskedelemről, azon belül pedig a fizetési rendszerekről. Szóba került a biztonság kérdése is, ami nem meglepő, hiszen a sajtó manapság elég sokat ír mindenféle internetes csalásokról.

A biztonságra vonatkozó adatok tekintetében az ember legyen mindig óvatos. Én is igyekszem az lenni, és ezért átnéztem a CyberSource 2007. évi kutatási jelentését az online csalásokról. A szervezet 351 internetes kereskedőt kérdezett ki Észak-Amerikában, kicsiket, nagyokat, kezdőket és régi motorosakat egyaránt. Ne feledjük tehát: ők a kereskedők oldaláról vizsgálódnak.

Rögtön a jelentés elején itt van két grafikon. Az egyik azt mutatja, hogy a csalások miatti veszteség a bevételekhez viszonyított százalékos aránya az utóbbi hét évben szinte folyamatosan csökkent: 2000-ben 3,6%-volt, 2006-ban már csak 1,4%. Ez a jó hír. De van rossz is: a csalások miatti veszteség abszolút, dollárban mért nagysága viszont nőtt, méghozzá nagyjából a duplájára. Azért ne essünk kétségbe. Az utóbbi jelenség nyilván jelentős részben azzal magyarázható, hogy az internetes kereskedelmi forgalom évente nagyjából 20%-kal növekedett, és ahol nagyobb a tömeg, ott nyilván több tolvaj is van. A CyberSource úgy gondolja, hogy 2006-ban három milliárd dollár szállt el a levegőben a csalások miatt.

A CyberSource egyébként alapos munkát végzett. Az internetes kereskedők kockázatmenedzselési tevékenységét úgy kell elképzelni, mint egy jól definiálható szakaszokból álló csővezetéket – mondják. Ha végigeresztünk rajta egy (hogy stílusosak maradjunk) kutató-csőgörényt, akkor az meghatározott helyeken repedéseket fog találni, amiken át elfolyik a pénz. A repedések trükkösek. Vigyázz, figyelmeztet a jelentés, azt kell átgondolnod, mennyibe kerül neked ez az egész csalási buli, vagy a szakszerűség kedvéért nevezzük kockázat-menedzsmentnek.

Többféle veszteség van ugyanis. Jönnek megrendelések, amiket lelkesen teljesítesz, majd kiderül róluk, hogy csalások voltak. Egy tétel a veszteséglistán. Gyanakodni kezdesz, óvatosabb leszel, a gyanús megrendeléseket visszautasítod, de ezek között akadnak olyanok is, amelyek valódiak voltak: újabb tétel a listán elszalasztott hasznon formájában: a visszautasított vevő felhúzza az orrát és átpártol a konkurenciához.  Ha védekezel, az pénzbe kerül: szoftvert veszel, megpróbálsz automatizált kapukat, szűrőket építeni, megrendelés-ellenőröket alkalmazol – ezek sincsenek ingyen. Időnként pereskedsz is, mindenféle jogi ügyekben jársz el – pénz, pénz pénz.

Szóval bonyolult számítás ez, aminek az eredménye valamiféle „Total Cost of Fraud” mutató. A CyberSource jelentésében szépen követhetjük, hogyan fut a csalás-csőben a kutató-csőgörény, logikailag hogyan rendezi a repedéseket, majd a felmérés alapján miként rendel konkrét dollárösszegeket hozzájuk. Közben dalolnak a szirének is: hát igen, van itt csalás, de ez az e-piac gyorsan nő, kár lenne kimaradni. Ami még érdekes: az amerikai online kereskedőket egyre jobban érdeklik a hazainál is gyorsabban növekvő külföldi (európai, ázsiai) piacok. A felmérés szerint viszont ezek viszonylatában több csalás van: a csalási ráta nagyjából a hazai ráta duplája.

Este elmentem a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének rendezvényére. A téma: a gyerek és az internet. Letelepedtem egy nagyobb asztalhoz, ahol, a beszélgetésekből ítélve leginkább tanárok ültek körülöttem. A gyerek és az internet: erről a témáról nehéz újat mondani. Meghallgattam egy kerekasztal-beszélgetést: a résztvevői óvatosságra intettek, de úgy összességében az internet pártján voltak: az internet egyszerűen van, ha akarjuk, ha nem, a gyereket oda kell engedni hozzá, miközben azért vigyázni is kell rá, hogy ne legyen függő, ne zárkózzon be a kibertérbe, ne tanuljon túl sok agresszivitást, idegentől ne fogadjon el édességet, szülői felügyelet nélkül ne rohanjon el az első “brick and mortar” randevúra.

A beszélgetés egyik résztvevője, Ranschburg Jenő szerint ha egy gyerek életéből több éven át kimarad a számítógép és az internet, az már mérhető pedagógiai hátrányokkal jár, fokozza az esélyegyenlőtlenséget. Az internet hozzáférés szerepe ma olyan, mint régebben a családi könyvtáré volt.       

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.