Ragadozó

Tegnap a Business Class által szervezett „IT világtrendek” konferencián voltam a Millenárison, moderátori szerepkörben. Délután volt egy outsourcing-blokk is, S.V. Mani, a Tata Consultancy Services (vagyis a Tata IT karja) regionális elnökhelyettese, Suhajda Attila, a Magyar Outsourcing Szövetség elnöke és jómagam előadói közreműködésével. A Tata C. S. mostanában havonta 2.500 embert vesz fel, most összesen úgy nyolcvanezren vannak, de azt tervezik, hogy a közeli jövőben elérik a százötvenezret. Magyarországon pillanatnyilag ezer ember a cél.

A konferencia előtt a szakmai partner, az ITTK jelentéseit böngésztem az információs társadalom állapotáról és trendjeiről. Az egyikben van egy érdekes szó: „csúcsragadozó”. Ezzel jelölik azokat, akik mindenféle technikai eszközt használnak, ami csak a kezük ügyébe akad. Érdekes dolog ez a szegmentálás. Az ember sokat olvas róla, a marketing könyvek tele vannak mindenféle szempontokkal, dimenziókkal: demográfia, státusz, életmód, vagyoni helyzet, attitűdök stb.

A KFKI-IQSYS üzleti intelligencia szakmai napján is (nemrég írtam róla egy bejegyzést) központi helyen szerepelt ez a téma, ami nem meglepő, hiszen mindenki profilokat építget meg testre szab, ha tud. Ott banki példákkal találkoztam, és látszott, hogy az adatbányász meg a marketinges sokszor úgy dolgoznak, mint a tudós, akinek néhány kiásott törött bögréből kell kiderítenie, hogy milyen volt egy nép kultúrája, vagy egy kis csontdarabból kell kitalálnia, hogy milyen állaté volt, tudott-e az repülni, mit evett reggelire és hová rakta a tojásait, ha volt neki olyan egyáltalán.

Talán ez a „csúcsragadozó” csoport sem egységes. Minden bizonnyal vannak olyan emberek, akik a technikában a technikát szeretik: ők „csúcsragadozók” abban az értelemben, hogy ismerik a technikát és használják is, még akkor is, ha valamit technika nélkül (mondjuk egy kis notesz és egy golyóstoll segítségével) könnyebben meg tudnának oldani. A „technikai” csúcsragadozók mellett akadnak olyanok is, akik a tényleges technikához (tehát ahhoz, hogy tulajdonképpen mi is van a dobozban) nem értenek, viszont virtuóz felhasználók, akik a technikát a személyes hatékonyságuk szolgálatába állítják, meg némi státuszépítésre is használják, vagyis adott pillanatokban szeretnek előrántani a zsebükből valamilyen szupermodern készüléket, színes képernyővel és ezüstösen csillogó gombokkal. Ez a két csoport gyorsan elnyel, felszív mindent., de egyébként nem egyformák.

Az emberek nagy része viszont valószínűleg „normálisan” viselkedik: a munkahelyén kívül arra használja a technikát, amit egyébként is tenni szokott. Akkor használja, ha könnyebbé, jobbá, élvezetesebbé tesz valamit, amit egyébként is csinál. Vegyük például a „social networking” eszközeit. Úgy gondolom, ha valakit a terjedésük érdekel, a „social” szót kell hangsúlyoznia: az a kérdés, hogy milyen társadalmi-társasági tevékenységek léteznek, mit csinálnak az emberek technikával vagy anélkül.

Valószínűleg igaza van Danah Boydnak, amikor azt mondja, hogy e téren a felhasználókat életkorok szerint érdemes szegmentálni, hiszen az egyes életkori csoportok jellegzetes szociális viselkedési mintákat, gyakorlatokat szokásokat mutatnak, és ehhez igazodnak a technológia használati szokásaik is: „felkapják” a technológiát, ha az könnyen és eredményesen segíti azt, amit egyébként is csinálnának, de ha nem, akkor nem törődnek vele, vagy némi kísérletezés után „ejtik”.     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.